Káosz vagy reform - javaslat született a szabad szakrendelőválasztásra, de bírná-e ezt az ország egészségügyi rendszere?

A szakrendelők zsúfolásig telnek, miközben sokan még a bejutás lehetősége nélkül küzdenek a tüneteikkel

Az elmúlt években egyre többen panaszkodtak arra, hogy egy szakrendelő időpontfoglalás során a rendszer lassú, de olykor átláthatatlan is. Az orvoshiány és a helyhiány miatt egyes szakrendelésekre akár fél évet is várni kell, és ez a tendencia láthatóan nem javult. Most egy új jogszabály-javaslat léphet életbe, amely alapjaiban változtatná meg az eddigi rendszert.

Új szabályozási javaslat – de tényleg gyorsabb lesz az ellátás?

A kormány terve szerint a jövőben az ország bármely pontjáról fogadhatnák a betegeket a szakrendelők. Eddig a rendszer úgy működött, hogy a páciens a lakóhelyéhez tartozó egészségügyi intézményben kaphatott ellátást. Az új szabályozási javaslat ezt a kötöttséget eltörölné, így elvileg mindenki ott foglalhatna időpontot, ahol éppen helyet talál.

Első ránézésre ez logikus lépésnek tűnik: miért kellene hónapokat várnia valakinek egy ultrahangra a helyi rendelőben, ha egy másik városban akár egy hét múlva sorra kerülhet? A javaslat értelmében a háziorvosi beutalóval rendelkezők bárhol foglalhatnának időpontot az országban. A szakértők szerint ez azonban nem ennyire egyszerű.

A szakrendelők terhelése még inkább felborulhat

Bár az új szabályok papíron csökkenthetnék a várólistákat, a szakorvosok szerint nem biztos, hogy valóban gyorsabb lenne az ellátás. Az egyik legfőbb probléma az, hogy az új rendszer tovább növelhetné az egyes intézmények közötti terhelési különbségeket.

A gond abból fakad, hogy a különböző szakterületeken tapasztalható várakozási idő egyre hosszabbra nyúlhat: ma már nem ritka, hogy egy kardiológiai, endokrinológiai vagy diabetológiai vizsgálatra hónapokat kell várni. Mindehhez hozzájárul, hogy az ultrahangos időpontokra is egyre nehezebb lesz bekerülni.

Egy vidéki kisváros szakrendelője, amely eddig helyi pácienseket fogadott, hirtelen az ország minden részéről érkező betegek rohamával találhatná magát szemben. A fővárosi intézmények, ahol egyes szakterületeken már most is elviselhetetlen a túlterheltség, pedig még több beteget kellene, hogy kiszolgáljanak.

A szakrendelők terheltségét az óránkénti betegszám jól mutatja. Egy szemészeti rendelőben átlagosan csupán három pácienst tudnak fogadni egy óra alatt, míg a röntgendiagnosztikán ez a szám hat fő. Mindez azt jelenti, hogy a kapacitások végesek, az orvosok ideje pedig egyre szűkösebb.

A kérdés felmerül, hogy ez valóban csökkentené a kórházi várólista hosszát, vagy épp ellenkezőleg, tovább növelné a káoszt. A szakrendelők eddig is küzdöttek a kapacitásuk határaival, és nem mindenhol állnak rendelkezésre az extra túlórák, orvosi eszközök vagy szakorvosok elérhetősége.

Digitális időpontfoglalás – egyszerűbb vagy bonyolultabb?

A javaslat előírná, hogy minden szakrendelőnek a szabad időpontjait elérhetővé kellene tennie a digitális rendszerben. Az orvosi vizsgálatok időpontfoglalása elvileg gyorsabbá válhatna, hiszen az ország bármelyik szabad helyére lehetne jelentkezni.

A Belügyminisztérium szerint az új rendszer nem szűkítené a jelenlegi időpontfoglalási lehetőségeket, hanem inkább bővítené azokat. Ennek ellenére egyes szakrendelők attól tartanak, hogy a digitális foglalási rendszer háttérbe szoríthatja a személyes, telefonos vagy e-mailes időpontfoglalást.

Emellett kérdéses, hogy mi történik, ha valaki több időpontot is lefoglal, majd csak az egyiket veszi igénybe. A javaslat szerint az összes többi automatikusan törlődne, ami segíthetne a rendszer átláthatóságának javításában. Ugyanakkor a szakértők szerint a gyakorlatban még kérdéses, hogy ez mennyire működne gördülékenyen.

Évente 50-60 millió betegvizsgálat zajlik az ezer különböző helyszínen működő rendelőkben, és ebből legalább 30-40 millió esetben háziorvosi beutalóval érkeznek a páciensek. A rendszer már jelenlegi formájában is az utolsó tartalékait éli fel.

Ez valódi megoldás vagy egy újabb tűzoltás?

Az egészségügyi reformok mindig komoly vitákat szülnek, és ez alól ez a javaslat sem kivétel.

Egyesek szerint ez a lépés jelentős előrelépést hozhatna, mert az egészségügyi várólista 2025-re már elviselhetetlen szinteket ért el. Mások arra figyelmeztetnek, hogy az egészségügyi rendszer szerkezeti problémáit ez nem oldaná meg, csupán átrendezné a terhelést.

Az egészségügyi ellátás gyorsítása önmagában nem elég, ha nincs mögötte megfelelő infrastruktúra, több szakorvos és stabil szervezés. Az új rendszer elvileg megadná a betegeknek azt a lehetőséget, hogy könnyebben hozzáférjenek az ellátáshoz, de ha a szakrendelők túlterheltté válnának, a helyzet akár még rosszabb is lehetne.

Az elkövetkező hónapokban fog kiderülni, hogy ez az intézkedés valóban segíti-e a betegeket, vagy újabb akadályokat gördít eléjük.

A legfontosabb kérdés most inkább arra irányul, hogy a szakrendelők és az egészségügyi dolgozók mennyire tudnának alkalmazkodni az új helyzethez – és hogy valóban gyorsabban juthatna-e orvosi vizsgálathoz az, akinek erre égető szüksége van.