Kádár János utolsó szavaitól meghűl a vér az ereinkben, az egykori pártfőtitkár élete iszonyatosan ért véget

Bár hazánkban az egypártrendszert 1990-ben felváltotta a többpártrendszerű demokrácia, azt azért nehéz lenne letagadni, hogy a szocializmus hagyatéka a mai napig velünk él. A kommunizmus a 20. század legnagyobb magyar tragédiája volt, honfitársaink tízezreinek az életébe került a nagy marxista kísérlet, ami 1945-től (sokan úgy gondolják, hogy 1947-től esetleg 1948-tól kezdődött - teljesen téves, a szovjet megszállás és Rákosi miniszterelnök-helyettes pozíciója nem sok kétséget hagyott afelől, hogy milyen "rendszer" is fog következni, még ha ez az elején nem is volt nyilvánvaló a lakosság nagy részének) 1956-ig egészen brutális diktatúraként manifesztálódott.

Az '56-os forradalom után viszont a szovjet vezetés számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy ennyire terrorisztikus berendezkedés semmiképpen nem lesz hosszú távon fenntartható, úgyhogy más taktikához folyamodtak. Ekkor került az előtérbe Kádár János, akire szokás "dikátor"-ként hivatkozni - ám ez a megállapítás minden bizonnyal igen kevéssé igaz az egykori pártfőtitkárra.

Egy "igazi" nagy hatalmú diktátor (amilyen például Adolf Hitler vagy Moammer Kaddhafi volt) meglehetősen ritkán kerül kinevezéssel a hatalomba, márpedig Kádár János elsőemberi pozíciójáról pontosan a moszkvai vezetés döntött, ő pedig elvállalta a ráosztott szerepet - első pár hónapjában a parlamentben lakott, miközben szovjet katonák "vigyáztak" rá és feleségére, Tamáska Máriára is.

A Kádár János nevével fémjelzett korszak "gulyáskommunizmus"-ként vonult be a történelemkönyvekbe - ennek gazdasági és szociológiai hatásait nem ennek a cikknek a feladata megítélni.

A rendszerváltást megelőző évben, 1989-ben Kádár János már igen súlyos betegségekkel küszködött, és a pártvezetésben is csak formális szerepe maradt (ami egy tényleges hatalommal rendelkező diktátor esetében szintén elképzelhetetlen lett volna), nyilvánvaló volt, hogy már nincs sok ideje hátra. 

Annál nagyobb volt a döbbenet, amikor a nagybeteg Kádár beállított a Központi Bizottság ülésére, és ott majdnem 1 órán keresztól szónokolt - szinte végig összefüggéstelenül, alig lehet kibogozni, miről beszél, de az nyilvánvaló, hogy valami rettenetesen bántotta a lelkiismeretét: megelevenedtek az '56-os események, és nagyon nehezen még azt is elmondja a beszéd vége felé, hogy ő "sajnál mindenkit" (minden bizonnyal az '56 utáni megtorlások áldozataira gondolt).

Ennél is ijesztőbbek voltak azonban azok a szavai, amiket élete legvégén az orvosának mondott. Már az is elég furcsa volt tőle, hogy kommunista vezetőként katolikus papot hivatott a halálos ágyához (ezt Németh Miklós árulta el) és élete egyik utolsó, érthető, tiszta tudattal kiejtett mondata ez volt:

"Öljenek meg."

Nagyon úgy tűnik, a pártfőtitkárt rettenetesen nyomasztotta a múlt élete végén, és már csak a sírban remélt megnyugvást - ez nem jött össze neki, azóta is ismeretlen tettesek ugyanis 2007-ben kirabolták a sírját, koponyája és felesége urnája sem került elő.

Kádár János utolsó beszéde:

_{forrás: 24.hu}