A Netflix sorozatgyilkosos filmje egy igazi tákolmány, de még pont működik - A Suttogó kritika

A sorozatgyilkosos alkotások szinte mindig kiemelt figyelmet kapnak a nézőktől, hiszen van valami bizsergetően félelmetes és izgalmas az ilyen thrillerekben, akár jók, akár rosszak. Az utóbbi időben mondhatni el lettünk kényeztetve, mivel rengeteg remek skandináv nyomozós sorozatot kaptunk, az amerikaiak pedig bőszen próbálják utánozni azok fájdalmas ridegségét és mellbevágó hatásosságát, de nem igazán szoktak sikerrel járni – a Netflix-féle, Alex North könyvén alapuló, James Ashcroft által rendezett A Suttogó is elhasalt ilyen szempontból, de becsülendő a próbálkozás, főleg, hogy nem sokon múlt, hogy ez egy igazán jó film legyen.

A Suttogó egy krimi íróként ismert, gyászoló apáról (Adam Scott) szól, aki az új kezdet reményében elköltözik a kisfiával, de hamar rémálommá válik minden, amikor a gyermek eltűnik, és a jelek arra utalnak, hogy a több évtizede börtönben ülő Suttogó nevű sorozatgyilkos lehet a tettes. Az apuka az elhidegült, hosszú ideig nyomozóként dolgozó apjától (Robert De Niro) kér segítséget, hogy megtalálja a fiút, mivel annak idején ő volt az, aki elkapta a rettegett Suttogót – de persze rengeteg a kérdés, és vannak olyan válaszok, amikkel nem könnyű szembenézni.

Sorozatként jobban működött volna

A koncepció nagyon jó, az "eltűnt gyerek", "szorít az idő", "vajon ki a tettes" klisék most is szépen működnek, Adam Scott pedig remek alakítást nyújt az aggódó, frusztrált, bűntudattal küzdő édesapaként. Átjön a fájdalma, a kétségbeesettsége, de mégsem kezdenek vele túl sokat, alig érintik a lényét, mintha nem lenne idő mélyebbre ásni. Igazából pontosan ez a film legnagyobb baja, hogy sokszor összecsapottnak, elsietettnek, hiányosnak tűnik, de ez azért is lehet, mert a nézők többsége már megszokta, hogy inkább sorozatban bontják ki az ilyen történeteket, karaktereket, ott pedig több idő jut mindenre. Ez is jobb lett volna sorozatként. Robert De Niro közben teljesen takarékon van, kicsit sem erőlteti meg magát, valószínűleg ez is csak egy pénzes munka volt számára, semmi több – helyette inkább Michelle Monaghan érdemel kiemelést, aki az ügyet kezelő, lélekben elfáradt nyomozóként teljesen hitelesnek tűnik.

Mikor működik jól egy sorozatgyilkosos alkotás? Akkor, ha érdekes a történet és be tud minket rántani. Ez sikerül is A Suttogónak, de mindig, amikor igazán feszültté válna egy jelenet, a készítők rögtön fékeznek egyet, mintha nem lennének elég bátrak ahhoz, hogy elég határozottá tegyék a filmet. Ennek a thrillernek nincs különleges hangulata, ami nagy probléma ennél a műfajnál. Kicsit olyan, mintha a mesterséges intelligenciát kérdezték volna meg, hogyan kell sorozatgyilkosos filmet csinálni. Félreértés ne essék, ez egy tisztes iparos munka, amiben valahol ott lapul egy jó film, de nem tud kitörni a középszerűség béklyójából.

Pont, hogy a lényegről feledkezik meg A Suttogó

Egy sorozatgyilkosos film mindig pont annyira erős, emennyire izgalmas a nyomozás és maga az elkövető. Itt a nyomozás lassú, és nem mindig tűnik logikusnak, nincsenek meg azok a kielégítő pillanatok, amikor valaki okosan rájön valami fontosra, bepörögnek az események és együtt izgulunk a karakterekkel. A Suttogó maga pedig annyira semmilyen, amennyire csak lehet. Mindenki félve beszél róla, de szinte alig térnek ki arra, hogy ő voltaképpen miért is olyan nagy szám. Kár érte, mert van pár egészen hátborzongató pillanat, csak se alapjuk nincs, se komoly hatásuk a cselekményre – de ezek a jelenetek mutatják meg igazán, hogy valahol mélyen tényleg ott volt a potenciál ebben a filmben.

Hogy mégis mi teszi nézhetővé, sőt, bizonyos szempontból már-már jóvá ezt a filmet? Az, hogy mindenből pontosan annyit adagol, amennyivel még pont el tudja érni a célját. Nem túl ilyen, nem túl olyan, nagyjából középen lavírozik, ez a bátortalanság pedig lassan, de eljuttatja a végvonalig. Maga a rejtély működik, képes elkapni a nézőt, de manapság ez már édes kevés ahhoz, hogy egy alkotás kitűnjön a többi közül.

A suttogó egy tisztes iparos munka, ami még pont működik

A Suttogó egy egyszerű, felejthető darab, de egy dologtalan estén pont tökéletes szórakozást képes nyújtani, mivel nem terheli meg az agyunkat, és nem igényel mást, csak azt, hogy ne legyenek nagy elvárásaink és próbáljuk meg átadni magunkat az élménynek. Ha pedig erre képesek vagyunk, akkor ez a film meghálálja. A Netflix alkotása a tipikus "közepes" kategória, de kár lenne kihagyni, főleg a sorozatgyilkosos filmek kedvelőinek.

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: