A világ legkínosabb félrefordítása éppen egy híres magyar szöveghez fűződhet

Magyarország sorsát az 1526-os mohácsi csatavesztés hosszú évszázadokra megpecsételte. Miután 1541-ben Buda is elesett, a Magyar Királyság három részre szakadt, a török hódoltság mellett ekkor jött létre egy osztrák utalom alatt lévő, illetve erdélyi terület.

A Habsburg fennhatóság lényegében 1918-ig, vagyis az első világháború végéig, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáig fennmaradt. Így nem is olyan nagy csoda, hogy a németség ma hazánk második legnagyobb nemzetisége, és persze az „együttélés” időszakában is számottevő népességet tett ki.

A 19. században Pest polgárságának jó része is német ajkú volt. Ezt jól mutatja, hogy a városban előbb létezett német nyelvű színház, mint magyar, az 1812-ben létrejött szórakoztató intézmény 1847-ig működött.

Természetes igény volt tehát, hogy a korszak leghíresebb, legfelkapottabb irodalmi alkotásait hamar németre is lefordítsák. Arany János 1846-ban született elbeszélő költeménye, a Toldi is beillett volna ebbe a sorba, hiszen egy szempillantás alatt elnyerte a hazai közönség tetszését, és íróját országszerte ismertté tette.

Arany műve aztán úgy járt, mint korunkban a Star Wars: furcsa kronológiát követve 1848-ban lett kész a trilógia záró darabja, a Toldi estéje (de csak 1854-ben jelent meg), míg a középső rész, a Toldi szerelme 1879-ben látott napvilágot.

Egy híres irodalomtörténeti legenda a Toldi estéjéhez fűződik, bár sokan nem tudják, hogy az egyszerre vicces és megdöbbentő történet valójában viccként született, és csak a későbbi korokban hitték azt az irodalombarátok, hogy

valóban megtörténhetett olyan malőr, amiről az anekdota mesél.

A háttérhez hozzátartozik, hogy abban az időszakban a pályakezdő Aranyhoz képest jóval ismertebb volt Toldy Ferenc irodalomtörténész, aki egyfajta küldetésének tartotta a magyar irodalom külföldi propagálását is.

Jól ismerték a Habsburg Birodalomban a művelt körök, éppen ezért születhetett meg a Toldi estéjével kapcsolatos hihetetlen legenda. Arany művének német fordításában ugyanis állítólag hatalmas hibát vétettek, már a címben is óriási leiterjakab szerepelt.

Az anekdota szerint a német fordító nem ismerte Nagy Lajos király vitézét, Toldi Miklóst, viszont annál jobban Toldy Ferencet, akinek Schedl volt az eredeti családneve. Alighanem az „estéje” szót is félreérthette, mert nem az „este”, hanem az „estély” szót láthatta mögé.

Így született meg tehát a Toldi estéjének vicces címfordítása, a Soirée beym Schedel, vagyis Toldy estélye, ami nyilvánvalóan más személyre és korra utal, vagyis teljesen félrevezeti a gyanútlan olvasót.

Bár a legenda széles körben igazságként terjedt el, valójában a félrefordítás nem történt meg, a Toldy esélye csupán Pákh Albert újságíró szellemes vicce volt, aki a Vasárnapi Újságban írta meg Arany remekművének megjelenésekor, hogy „Kertbeny már fordítja németre s nemsokára megjelenik ily czím alatt: Soirée beym Schedel”.

Aki értette a tréfát, az nem értette félre a dolgot, és alighanem Arany is boldog lehetett ezzel a kéretlen hírveréssel, hiszen – ha csak komolytalanul is – hírt adtak az újabb elbeszélő költeményéről, amely aztán fel is sorakozott a magyar remekművek közé, a trilógia későbbi, harmadik darabjával együtt.

Nyáry Krisztián mesél irodalmi rejtélyekről: