Nukleáris tengeralattjáróval próbált földönkívülieket fogni az amerikai hírszerzés, de a nyomozás sötét titkokat hozott a felszínre

Amikor Jay Stratton a középiskola után csatlakozott a hadsereghez, egyszerű gyalogosként képzelte el a jövőjét, de végül az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) egyik legfontosabb, azonosítatlan anomáliákkal foglalkozó vezetője lett. A fordulópontot egy titkosított videófelvétel hozta el számára, amelyen egy nukleáris rakétasiló közelében lebegő, sárgásan izzó objektum volt látható. A hangtalanul és elképesztő sebességgel manőverező tárgy látványa egy közel két évtizeden át tartó hajsza kezdetét jelentette a kormányzat számára.

Tökéletes csapda a mélyben

Stratton frissen megjelent könyvében számol be arról az elképesztő tervről, amellyel megpróbáltak befogni egy ilyen eszközt. A korábbi megfigyelésekből a szakértők arra jutottak, hogy az ufókat mágnesként vonzza a nukleáris energia, ezért egy nukleáris tengeralattjárót küldtek csaliként az amerikai vizekre. A cél az volt, hogy a kiugró sugárzással elég közel vonzzanak egy objektumot a megfigyeléshez vagy az esetleges elfogáshoz. A vadászat során a legképzettebb vadászpilóták is találkoztak olyan szélviharokkal dacoló repülő gömbökkel, amelyek egy szempillantás alatt, nyomtalanul tűntek el a radarokról.

A roswelli titok és a traumatizált szemtanúk

A hírszerző nemcsak a modern kori észlelésekről rántja le a leplet, hanem az 1947-es roswelli incidensről is. Stratton állítása szerint a lezuhant meteorológiai ballonról szóló hivatalos jelentés csupán fedősztori volt, a roncsok közül ugyanis nem emberi testeket emeltek ki. Bár a lények egy része túlélte a becsapódást, visszautasították az ételt és a kommunikációt, majd rövidesen elpusztultak. A látottak annyira megviselték a mentésben részt vevő tiszteket, hogy sokan felmondtak, idegösszeroppanást kaptak, néhányan pedig az öngyilkosságba menekültek a traumák elől.

A titkolózás korszaka a végéhez közeledik

Az elmúlt években az amerikai kormányzat retorikája jelentősen megváltozott a korábbi évtizedek teljes tagadásához képest, ma már hivatalos kongresszusi meghallgatásokon ismerik el a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő anomáliák létezését. Stratton vallomása tökéletesen illeszkedik azoknak a magas rangú kiszivárogtatóknak a sorába, akik egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a döntéshozókra az átláthatóság érdekében. Az egykori tiszt sosem volt fanatikus ufóhívő, csupán a munkáját végezte, aminek végül komoly ára lett. A nyomozások során nemcsak a felettesei fenyegetésével kellett szembenéznie, hanem a saját otthona ablakai előtt megjelenő rejtélyes, izzó fénygömbökkel is, amelyektől csak a nyugdíjazása hozott végleges megkönnyebbülést.

(via)