Az űrben esett teherbe egy állat, ami a Földön történt, attól sokkoltak a tudósok

Valóságos következmények: amikor az űrben keletkezett élet visszatér a Földre

A történet alanya eredetileg egy, az oroszországi laboratóriumi környezetben nevelt, biológiai szempontból jelentéktelennek tartott ízeltlábú volt. Egy későbbi szakaszban azonban az Oroszországból származó tudósok beválasztották egy rendkívül speciális űrkutatási kísérletbe, melynek célja az volt, hogy feltárják a világűrben uralkodó körülmények – így a mikrogravitáció és a kozmikus sugárzás – hatását az élőlények szaporodására és fejlődési folyamataira. A nőstény egyed hormonális stimulációt követően a világűrben termékenyült meg.

Amikor visszatért, a tudós csoport figyelme feszült várakozással irányult rá. A Földön világra hozott utódai mindenkit megdöbbentettek. Bár az élőlények egészségesnek tűntek, a fizikai jegyeik és viselkedésük drasztikusan különbözött a földi fajtársaikétól. A testük már a kikeléskor sötétebb árnyalatú volt, gyorsabban mozogtak, és láthatóan másfajta idegrendszeri válaszokat mutattak.

Mintha egy űrhorror kezdete lenne

Az esetről egy űrkutatással foglalkozó szakértő is nyilatkozott, aki az alábbiak szerint fogalmazott:

„Olyan, mint egy űrhorrorfilm nyitójelenete. Két élőlény elindul az űrbe, majd visszatérnek – és már nem ugyanazok, mint akik elindultak.”

A mikrogravitációban fogant élőlények esetében nemcsak az utódok fizikai adottságai változtak, hanem a sejtszintű fejlődés is. A sugárzás, a súlytalanság, az atmoszféra hiánya és a mesterséges fényciklusok mind ismeretlen kihívást jelentenek a földi életformák számára.

Ez különösen fontos, ha a jövőben valóban hosszabb küldetéseket tervezünk a Mars vagy a többi bolygó felé – ahol nincs a Föld mágneses védelme és a természetes reprodukció teljesen más alapokra helyeződne.

Űrbéli evolúció vagy biológiai zsákutca? – Amikor az állatok furcsán viselkednek a világűrben

A NASA és más űrkutató intézmények által végzett jelenlegi űrbéli kísérletek – többek között halakkal, békákkal, egerekkel, madarakkal és hüllőkkel – eddig csak részleges és gyakran ellentmondásos eredményeket hoztak. Egyes állatok utódai – például halak és békák – az űrben vagy a visszatérés után furcsa mozgásmintákat mutattak: voltak, akik körbe-körbe úsztak, mások oldalazva haladtak, vagy nem találták meg a felszínre emelkedő levegőbuborékokat.

Egyes madárfiókák, amelyek az űrben keltek ki, nem tanulták meg megfelelően a csipegetést, és gyakoriak voltak a fejlődési rendellenességek: torz szemek, megnagyobbodott fejek, izomdisztrófia vagy alulfejlett pajzsmirigy.

Remény az űrből – egy kellemetlennek titulált élőlény lett az első, aki a kozmoszban "esett teherbe"

A rágcsálóknál is észleltek problémákat: késleltetett agyfejlődést, érzékszervi zavarokat, egyes korai utódoknál pedig drasztikusan csökkent túlélési arányt. Az élettani és biológiai kutatások jelenlegi állása szerint továbbra is csak korlátozottan tudjuk, hogyan működne egy teljes életciklus – a megtermékenyítéstől a felnőtté válásig – az űrben.

De milyen állat esett először "teherbe" az űrben – és milyen lényeket hozott a világra, amelyek ennyire megdöbbentették a kutatókat?

Nadezhda születése – egy űrbéli csótány, aki új fejezetet nyitott a bolygóközi élet történetében

Az első élőlény, amely bizonyítottan megtermékenyült a világűrben, egy apró, de rendkívül ellenálló faj képviselője volt.

Egy orosz kísérleti példány, akit Nadezhda-nak neveztek el – ami oroszul annyit jelent: „remény.”

Az ő utódai bizonyították be, hogy az űrbéli fogantatás nemhogy lehetséges, hanem messzemenő következményekkel is járhat. A biológiai változások gyorsak, mélyrehatóak és rámutatnak arra, hogy az emberi szaporodás a Földön kívül technikai, genetikai és egészségügyi kérdés is lesz.

A biológia törvényei a világűrben másként érvényesülnek. És ahogy ez a kísérlet is mutatja, egy egyszerűnek tűnő űrbéli születés a tudomány legsötétebb kérdéseit is újraírhatja.

Űrbéli mutációk: egy apró lény, amely új fejezetet nyithat az emberi szaporodás történetében

Az űrben fogant csótányok utódai meglepően gyors és szokatlan biológiai változásokon estek át. A kutatók megfigyelték, hogy ezek a példányok gyorsabban fejlődtek, ellenállóbbá váltak bizonyos környezeti hatásokkal szemben, és egyes megfigyelések szerint eltérő mozgásmintákat is mutattak a Földön született társaikhoz képest.

A NASA szakemberei (és más kutatóintézetek) arra gyanakodnak, hogy a mikrogravitáció, a kozmikus sugárzás és az űrbéli stresszfaktorok együttesen olyan genetikai és sejtszintű változásokat indítottak el, amelyek hatással lehetnek az idegrendszerükre és az utódaik túlélési stratégiáira is.

Az űrkutatásból fakadó felfedezés a rovarbiológia, az űrkutatás és az emberi szaporodás jövője szempontjából is sorsfordító következményekkel járhat.

A kísérletet végző tudósok elsősorban Oroszországból származtak. A kutatás a Foton-M elnevezésű orosz űrprogram részeként zajlott, amelyet az orosz űrügynökség és a hozzá kapcsolódó tudományos intézetek irányítottak. A projektben részt vettek az Orosz Tudományos Akadémia kutatói is, akik különféle biológiai és élettani vizsgálatokat folytattak a világűrben tartózkodó élőlényeken, köztük a csótányokon is.

Az alábbi videóban bemutatják, hogyan szaporodtak rovarok a világűrben, és milyen következményekkel jár mindez a jövő űrkutatására nézve: