Az Amazon Prime sorozata fejest ugrik a társadalmi káosz, a kifordított értékrend és a családi túlélés mocsarába

Egy család, hat gyerek, nulla stabilitás: ahol a túlélés nem választás, hanem reflex

A Szégyentelenek egy olyan sorozat, amely látszólag egy alkoholista apáról és hat sodródó gyermekéről szól – de valójában egészen másik szintre emeli a „családi káosz” fogalmát.

A történet középpontjában a Gallagher-klán áll, akik Chicago egyik rejtett kerületében, azaz a város keményebbik oldalán próbálják valahogy összetákolni az életet. Frank, az örök részeg, az év legnagyobb részét a helyi kocsmában tölti (vagy a padlón), míg a legidősebb lánya, Fiona már fiatal felnőttként próbál szülővé válni – nem önszántából, hanem kényszerből. Ő az, aki egy személyben menedzseli a háztartást, békíti a testvéreit, és közben valahogy a saját szexuális életét is megpróbálja nyomon követni (és néha kontrollálni). A többiek – Lip, Ian, Debbie, Carl és Liam – pedig külön-külön és együtt is belebotlanak a felnőtté válás rögös, és gyakran törvénysértő útjába. A Szégyentelenek egy igazi fekete komédia, ahol a túlélés, amellett, hogy gyakorlat, inkább életformának mondható – és mindezt végtelen mennyiségű öniróniával tálalják.

Minden epizód újabb káoszt szül – A cselekményről dióhéjban

A Gallagherék életében az egyetlen biztos pont az, hogy semmi sem biztos. Egy-egy rész alatt simán eljutunk onnan, hogy valaki eltöri a kezét egy illegális harci ketrecben, odáig, hogy egy másik családtag véletlenül beszáll egy szekta pénzügyi rendszerébe – és ez még az egyszerűbb hétköznapok közé tartozik. Fiona a munkahelyi élet és reményteli, vagy épp katasztrofális végkimenetelű randevúk közt zsonglőrködik, miközben gyerekeit próbálja életben és erkölcsileg viszonylag egyben tartani, több - kevesebb sikerrel.

A zseni Lip tehetségét gyakran saját impulzivitása árnyékolja be, Ian identitáskeresése legalább annyi könnyet, mint nevetést fakaszt, míg Debbie és Carl minden logikát felrúgva sodródik egyre vadabb élethelyzetekbe. Liam – a legkisebb, de talán a legártatlanabb – gyakran csak néz, és próbál nem eltanulni semmit. A szegyentelenek-sorozat egyszerre szolgál szatirikus látleletként és érzelmi mélységeket feltáró drámaként: egy olyan világot kínál tálcán, ahol az erkölcsi iránytű nem egyszerűen félreállt, hanem mintha sosem lett volna rá szükség – vagy ha mégis, akkor valahol rég elhagyták egy kocsmai számla mögött.

Forgatás, ahol a szöveg nem a papíron él – Kulisszák mögött

Ha azt gondolod, hogy egy ennyire laza, improvizálósnak tűnő sorozatot biztosan forgatókönyv nélkül vesznek fel, akkor... igazad van – de nem úgy, ahogy hinnéd.

John Wells, az alkotó, kifejezetten megtiltotta, hogy a színészek forgatás alatt papírból puskázzanak. Itt senki sem olvashatja a saját sorát a kávésbögréjébe rejtett jegyzetlapról.

Minden szereplőnek kívülről kellett tudnia a szövegét, sőt, gyakran a másikét is, mert az improvizáció sem volt ritka. Az élőszereplős pörgés adta meg a sorozat hitelességét – és azt az érzést, hogy amit látunk, az nem színpadias előadás, hanem egy igazi élethelyzet, minden nyersességével együtt. A készítők már a legelején világossá tették: ez nem a lelki megtisztulásról, hanem az élet mocskos, vicces és sokszor tragikus pillanatairól szól.

Bakik, sör és fiktív utcák – A hibák is emberiek

A sorozat világát persze nemcsak a karakterek viszik el a hátukon, hanem azok a kis filmes tökéletlenségek is, amelyekből minden szezonra jut egy csokorra való. A Gallagherek például rendszeresen emlegetik a North Wallace Streetet – ami remekül hangzik, csakhogy ilyen utca Chicago térképén nem létezik. Sőt, a város ezen oldalán nem is használnak „North” előtagot. Ez azonban nem véletlen, inkább egy ügyes kiskapu, hogy senki se pereljen a saját utcája bemocskolásáért. Ha már züllött dolgokról beszélünk: a sorozat állandó helyszínén, az Alibi nevű kocsmában gyakran csapolnak „Shiner Bock” sört, ami egy sötét lager – csakhogy amit a csapból ténylegesen látunk folyni, az legfeljebb a sör világos paródiája. Sebaj, hisz a Gallagher-univerzumban még a sör sem az, aminek látszik – ez is csak fokozza a sorozat bolondos hitelességét.

A kritika sem maradt csendben – Értékelések és pontszámok

Az IMDb-n 8,5 pontos értékeléssel büszkélkedhet, ami hosszú távon is ritkaságszámba megy egy ilyen sok évadot megélt, szélsőséges karakterekkel dolgozó sorozat esetében. A Rotten Tomatoes kritikusai 82%-os tetszési arányt adtak neki, ami jól tükrözi, hogy a szakma is méltányolja a sorozat merészségét és következetes minőségét. A Metacritic 70 pontos átlaga pedig azt mutatja, hogy bár nem minden néző számára befogadható a nyers stílus és a kényelmetlen szituációkból származó élethelyzetek sokasága, a fekete humor világa mégis komoly hatást gyakorol a közönségre.

Nézői szemszög – Őszinte vélemények, nulla finomkodás

Egy néző szerint az amerikai változat felűlmúlja a brit verziót

„Az eredeti brit Shameless-en nőttem fel. Ez egy pörgős vígjáték-dráma, ami gondolkodás nélkül képes a komikum és a tragédia határán mozogni. Míg az angol verzió a merev osztályrendszert mutatja be nulla elvárással élő karaktereken keresztül, az amerikai változat mesterien ábrázolja egy társadalom peremén élő család diadalait és küzdelmeit – hibátlanul, érzékenyen, és minden szégyen nélkül.”

Egy további rajongó a forgatókönyvet és a karakterábrázolást emelte ki erősségként

„A kedvencem a Shameless-ben az írás. Érezni, hogy a készítők alaposan utánajártak, milyen az élet Chicago South Side-ján. A történetvezetés zseniális, a színészek elképesztően tehetségesek. A karakterfejlődés, a sokszínű és valóságos szereplők teszik ezt a sorozatot legendássá.”

Egy harmadik néző életének legjobb döntéseként említi a sorozatot

„Azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb döntése, hogy elkezdtem ezt a sorozatot. Nem vártam tőle semmit, mégis mindent megkaptam, amit kerestem. Érdekes történet, zseniálisan megírt karakterek – sem nem jók, sem nem rosszak –, rengeteg vicces pillanat, de sok olyan is, amin könny szökik a szemedbe. Olyan szereplők, akiket talán utálsz, de mégis nélkülözhetetlenek.”

„Ha bejött, nézd ezt is!” – Hasonló hangulatú sorozatok

Akik kedvelték a Szégyentelenek hangulatát, azoknak érdemes lehet belekóstolni A mackó (The Bear) című sorozatba, amely szintén Chicago utcáira viszi a nézőt, szociális érzékenységgel és feszült jelenetekkel bővelkedő alkotást kínálva. Ugyanígy ajánlott a Jobb idők (Better Things), amely egy egyedülálló anya és gyerekei életét mutatja be őszintén, humorral fűszerezve. A Bolhafészek (Fleabag) pedig szintén egy fekete humorral átszőtt, karakterközpontú dráma-vígjáték, ami a mindennapok nyers és néha fájdalmas abszurditását mutatja be.

Amazon Prime ajánló: Kinek szól a Szégyentelenek?

A Szégyentelenek azoknak szól, akik szeretik az őszinte, tabukat nem ismerő történeteket.
Akik nevetni akarnak a leglehetetlenebb helyzeteken, de nem ijednek meg attól sem, ha egy jelenet szíven üti őket.

Az Amazon Prime kínálatából származó sorozat valódi érzelmeket, nyers valóságot és elgondolkodtató pillanatokkal fogja színesíteni a nyári napokat – természetesen abban az esetben, ha nem riadsz vissza a nyers őszinteségtől, a morálisan kényelmetlen helyzetektől és attól, hogy néha hangosan nevess olyasmin, amin talán nem is illene.

Ha egy olyan sorozatra vágysz, ami egyszerre szórakoztat és kibillent a komfortzónádból, akkor ez a történet neked szól. Egy rideg, néha szívszorító, de mindenképp felejthetetlen utazásban lesz részed, ha belevágsz.

Az alábbi videóban a “Szégyentelenek” - “Shameless” első évadának előzetese követhető nyomon: