A Netflix új posztapokaliptikus thrillere hóviharként csapott le – és senki sem ússza meg szárazon

Hókristályok hullanak Buenos Aires utcáira. Csendben, gyönyörűen. Aztán emberek esnek össze – végleg. A Netflix legújabb sci-fi thrillere, Az Eternauta (El Eternauta) nem pazarolja el a bevezetőt, de mégis időt ad arra, hogy belegyalogoljunk a hétköznapi pokolba, amit egy halálos hóvihar nyit meg az emberiség előtt.

Bruno Stagnaro rendező és a show alkotói a legendás 1957-es argentin képregényt adaptálták – nem is akárhogyan. Míg a sztori korábban az ötvenes évek Buenos Airesében játszódott, itt már a jelen technológiáival, mobilokkal, hétköznapi dinamikákkal találkozunk – ettől pedig minden sokkal kézzelfoghatóbbá válik. 

Amikor a hó nem varázslatot hoz

A főszereplő, Juan Salvo (Ricardo Darín kiváló alakításában), nem az a fajta hős, akit megszoktunk – és épp ettől válik emlékezetessé. Csak egy férfi, aki egy pillanat alatt kerül a túlélés frontvonalába. Az áram lekapcsol, a telefonok elnémulnak, az emberek eltűnnek – és amit elsőre hóviharnak hiszünk, az valójában egy idegen invázió előszelét hozza. A mérgezett hó pedig egy új háború első fegyvere.

Ahogy a karakterek elkezdik összerakni a kirakóst, ráébrednek: nem csupán az időjárással kell megküzdeniük. A világ, amit ismertek, darabokra hullik, és már az is kérdésessé válik, ki az ellenség valójában. A hó? A támadók? Vagy épp azok, akik mellettünk állnak?

Látványos, lassú, mégis rettenetesen feszült

Ne várj szokványos posztapokaliptikus hentelést. Az Eternauta inkább belső terekbe, az emberi pszichébe kalauzol. A díszletek, a maszkkal borított arcok, a fehérbe burkolózó Buenos Aires – mindez egy vizuálisan erős, mégis klausztrofób atmoszférát teremt. És ahogy a hó behullik a kabáton, cipőtalpon keresztül – úgy férkőzik be a félelem is a történetbe.

A sorozat nem rohan. Lassan építkezik, és ez lehet, hogy nem mindenkinek jön be. De amikor elér egy csavarhoz – akkor nagyot fordít rajta. Minden rész úgy ér véget, hogy lehetetlen, hogy ne nézd tovább.

Egy argentin klasszikus újjászületése

Aki ismeri a képregényt, sok áthallást fog találni – de azok is élvezni fogják, akik most találkoznak először Az Eternautával. Mert ez nem egyszerű sci-fi, hanem politikai allegória, filozófiai elmélkedés, és dráma is. A közösségről. Az összetartásról. Arról, hogyan viselkedünk, ha minden összeomlik körülöttünk.

És miközben látjuk, hogyan záródnak el utak, hogyan omlik össze a társadalom, és hogyan jelennek meg az új szabályok, az is világossá válik: Az Eternauta nem azt mutatja meg, milyen lenne a világvége. Hanem azt, mivé válunk, ha túléljük.

Nézői vélemények – a világ minden tájáról

„Ez nem egy Michael Bay-féle robbanós sorozat. Ez sokkal lassabb, de épp ezért zsigeri. Minden fehér hópehely mögött ott lapul a halál.” – írja egy argentin néző.

„Végre egy sorozat, ahol nem az akció, hanem az emberek vannak a középpontban. Olyan, mint A szolgálólány meséje, csak hóval és túléléssel.” – olvasható egy amerikai vélemény.

„Ha tetszett a The Last of Us vagy a Silo, ezt is érdemes megnézni. De készülj fel: itt nincs megváltás, csak döntések.” – teszi hozzá egy másik rajongó.

Érdemes megnézni?

Érdemes megnézni, ha szereted a karakterközpontú thrillereket, vonz a posztapokaliptikus lassú égés, nyitott vagy Latin-Amerika társadalmi allegóriáira, és értékeled a kézműves minőségű díszleteket, valamint a gondosan felépített világokat.

Talán nem neked való, ha gyorsan pörgő, akciódús inváziós sorozatra vágysz – Az Eternauta inkább figyelemre, türelemre, és gondolkodásra kér.

Az Eternauta már elérhető a Netflixen. Hat rész, egy jéghideg világ, és egyetlen kérdés: Te mit tennél, ha az utolsó hóesés lenne az életed kezdete – vagy vége?

A sorozat előzetese az alábbi videóban tekinthető meg: