A Netflix pszichothrillere, ami után máshogy nézel majd a vendégeidre, letarolta a nézőket

Amikor Suzanne, a tapasztalt pszichiáter hazavisz egy rejtélyes lányt a kórházból, még nem sejti, hogy ezzel saját családja békéjét és életét kockáztatja. A Netflix sorozata, Az ördög Ohióban (Devil in Ohio) nemcsak a szekták sötét világát mutatja be, hanem azt is, milyen törékeny lehet egy családi egyensúly, ha valaki kívülről belép.

A történet középpontjában Mae (Madeleine Arthur) áll, a titokzatos kamasz, aki látszólag egy szörnyű múlttól menekül. Suzanne (Emily Deschanel) pedig nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy megmentse – még akkor sem, ha ezzel saját lányait sodorja veszélybe. Mae szép lassan átveszi Jules (Xaria Dotson) életét: a ruháit, a szobáját, a barátait... és valami dermesztően sötét energiát hoz magával.

Több, mint egy tinidrámába csomagolt horror

Bár első pillantásra sokan egyszerű tinidrámának néznék, Az ördög Ohióban jóval többet kínál. A sorozat finoman adagolja a feszültséget, játszik a sejtetéssel, és közben óvatosan fedi fel a szekta múltját, amely elől Mae menekült. A helyszínválasztás – Ohio – sem véletlen: a végtelen kukoricaföldek és a nyugodt kisvárosi hangulat csak fokozza az alattomosan kúszó feszültséget.

A sztori ugyanakkor merít a valóságból is: a város neve és a fekete varjú szimbolikája közvetlen utalás egy démoni alakra, Aamonra, aki a híres The Lesser Key of Solomon démonológiai gyűjtemény hetedik szellemeként ismert.

Emily Deschanel visszatérése és a karakterek mélysége

Emily Deschanel játéka különösen erős: Suzanne szerepében egyszerre törékeny és makacs, egy olyan nő, aki saját múltjának démonaival küzd, miközben próbál másokon segíteni. A karakterek közti dinamika, főleg a Mathis család belső feszültségei, valódi húzóerőt adnak a történetnek.

A sorozat végig ügyesen egyensúlyoz a pszichológiai thriller és a misztikus horror határán. Nem a vérengzés vagy az olcsó ijesztgetés viszi előre a cselekményt, hanem az a fokozatos, hideglelős felismerés: valami nagyon nincs rendben.

Mit mondanak a nézők?

A sorozat megosztotta a közönséget, de aki szerette, az rajongott érte:

„Imádtam! Nem horror, inkább pszichológiai dráma, tele feszültséggel. Nem minden kötődik el a végén, de épp ez teszi életszerűvé.” – írta az egyik néző.

Sokan kiemelték Emily Deschanel alakítását is:

“ Már csak Emily Deschanel miatt is érdemes volt nézni! Annyi empátiát vitt a karakterbe, hogy szinte fájt nézni, ahogy saját magát is elveszíti Mae miatt.”

Voltak persze olyanok is, akik mást vártak:

„Túl sok volt benne a tinidrámázás, én több horrort szerettem volna. De ha nem ezt várod, akkor egy jól felépített, okos sorozatot kapsz.”

És akadt, aki szerint a sorozat még a könyvnél is jobban sikerült:

„Ledaráltam az egész évadot két nap alatt! Tetszett, hogy az eredeti könyvhöz képest még sötétebb csavart kapott a történet.”

Nem egy szokványos befejezés

Sok nézőt meglepett a rejtélyekben bővelkedő, horror jelenetekkel tarkított sorozat vége – nem minden szálat kötöttek el, és nem kaptunk klasszikus hollywoodi lezárást. De talán pont ez ad súlyt a történetnek: a valóságban sem mindig győz a jó, és a traumák nem oldódnak meg egy csapásra.

Sokan kritizálták a sorozatot azért, mert nem lett elég "horroros", mások viszont éppen az árnyalt történetmesélést és a fojtogató hangulatot emelték ki erősségként. Egy biztos: Az ördög Ohióban nem egy egyszerű szektás sztori, hanem egy szép lassan kibomló pszichológiai dráma, amely a nézőt is próbára teszi.

Az alábbi videóban megnézheted a Netflix sorozatának előzetesét: