A Hunyadi végre megmutatta, mit tudunk mi, magyarok epikus történetmesélésben

Sokan hitték, hogy a monumentális történelmi eposzok kizárólag Hollywood vagy a BBC terepe – a Hunyadi-sorozat most viszont rájuk cáfolt. A tízrészes magyar sorozat látványban, mélységben és érzelemben is megugrotta a lécet – sőt, a legutolsó epizód után már joggal emlegetik úgy, mint „a magyar Trónok harca”.

A befejező rész – telt ház, közös katarzis

A sorozat záróepizódján sok moziban, köztük a Balaton Plázában is szinte lehetetlen volt helyet találni – fiatalok, idősek, történelemrajongók és sorozatfüggők együtt nézték végig a Nándorfehérvári csata újraalkotását, szívszorító zenei aláfestéssel, dörgő ágyútűzzel és torokszorító párbeszédekkel.

A nézők a történet és a látványvilág miatt is maradandó élményt kaptak. A csatajelenetek kivitelezése hollywoodi szintet idézett, a kameramozgás, a kaszkadőrök munkája és a kosztümök mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az epizód történelmi jelentőségűnek hasson – a filmvásznon, és kulturális értelemben is egyaránt. 

A nándorfehérvári csata – ahogy még sosem láttuk

A sorozat grandiózus fináléjában Hunyadi János az utolsó pillanatokban is a frontvonalban harcol. A várat ostromló, létszámfölényben lévő török sereg sötét árnyként mászik fel a falakra, miközben a magyar katonák bátorsága emberfeletti magasságokat ér el. A csata sorsát végül egy váratlan fordulat dönti el: az olaszok közbelépése visszahozza a reményt, és Hunyadi visszaszerzett ágyúival fordíthat a török tábor ellen.

A csatajelenetek látványosak és elképesztő érzelmi mélységeket mutatnak be. A sárban rogyadozó katonák, a füstbe burkolózó várfalak és a hősiesen helytálló vezér képei sokáig a nézők fejében maradnak.

 Egy hős, akire újra büszkék lehetünk

A sorozatban Hunyadi elsősorban katonai vezérként jelenik meg, de a rendezők gondoskodtak róla, hogy ne feledkezzünk meg róla, hogy ő bizony hús-vér ember. Nem szuperhős, ő egy olyan férfi, akinek döntései súlyosak, de nem öncélúak. A karaktert életre keltő Kádár L. Gellért hitelesen formálta meg a hőst, akinek tettei a mai napig hatással vannak történelmi emlékezetünkre.

A készítők nem próbálták romantizálni vagy leegyszerűsíteni a karaktert. Hunyadi meghal – ahogy a valóságban is – a győzelem után nem sokkal, a pestis áldozataként. Ez a zárás drámai, de nem melodramatikus: méltó lezárása egy hős eposzának.

Filmsztárok a nézők között

A vetítés végén a sorozat sztárjai – köztük Rujder Vivien (Szilágyi Erzsébet) és Medveczky Balázs (Újlaky Miklós) – meglepetésként bukkantak fel a nézőtéren. Az ováció nem maradt el, és a rajongók azonnal fotózkodni kezdtek a színészekkel, akik láthatóan büszkék voltak a munkájukra és a közönség reakciójára.

Ez az apró gesztus még személyesebbé tette a lezárást – a magyar nézők most először érezhették, hogy egy saját, hazai hős története végre méltó képet kapott a képernyőn is.

Mi a Hunyadi-sorozat igazi titka?

A válasz egyszerű: bátran mertünk nagyot álmodni. Végre nemcsak kényszerűen egyszerűsített, kis költségvetésű történelmi filmek készültek, hanem olyan sorozat, amely méretében és mélységében is vállalta, hogy megszólítja a XXI. századi közönséget.

A sorozat alkotói – Bán Mór regényeinek alapjain – úgy meséltek el egy vérzivataros korszakot, hogy közben nem feledkeztek meg az emberi történetekről, a belső vívódásokról, és a hősiesség árnyoldalairól sem.

Ez a magyar Trónok harca: vérrel, vassal, hittel és veszteségekkel íródott nemzeti eposz – és minden pillanata azt sugallja: igenis van mire büszkének lennünk.

Az alábbi videó bemutatja, hogyan készült a sorozat: