promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Történelem & Tudomány

Lőtérből lett zárt szovjet város, ma elhagyatott szellemváros: Ez Klomino rejtélyes története


Lőtérből lett zárt szovjet város, ma elhagyatott szellemváros: Ez Klomino rejtélyes története
Borítókép:  Depositphotos

Lengyelország északnyugati részén, magas fenyőfák ölelésében fekszik Klomino, az ország egyetlen hivatalos szellemvárosa. Az egykor többezer embernek otthont adó katonai település ma már csak omladozó panelházakból, a természet által visszahódított utakból és nyomasztó csendből áll. Klomino története hűen tükrözi Lengyelország XX. századi tragikus történelmét.

Westfalenhof és Grodek: A náci fogolytábortól a titkos szovjet bázisig

A települést az 1930-as években hozták létre, amikor a terület még Németországhoz tartozott. A náci rejim egy hatalmas katonai gyakorlóteret épített ki, amelyet Westfalenhofnak neveztek el. A II. világháború kitörését követően a németek hadifogolytáborrá alakították át a komplexumot, ahol több ezer lengyel és francia katonát, valamint civileket tartottak fogva.

A Vörös Hadsereg 1945 januárjában foglalta el a bázist, amely ezt követően évtizedekig szovjet kézen maradt:

  • Törölték a térképekről: A település felvette a Grodek nevet, és bár lengyel földön feküdt, szigorúan zárt szovjet katonai övezetté vált. A helyi lakosokon és az ott állomásozó mintegy 6000 szovjet katonán és családjaikon kívül senki sem tudott a létezéséről.

  • Önálló kisvárossá alakították: A szovjetek lebontották a német tábor nagy részét – a romokat a pletykák szerint Varsó újjáépítéséhez használták fel –, majd boltokat, kis kórházat és még mozit is építettek a helyére.

A Vörös Hadsereg kivonulása és a kudarcba fulladt eladás

A szovjet csapatok 1992 végén hagyták el a területet, a települést pedig átadták a lengyel kormánynak, amely ekkor adta neki a Klomino nevet.

A lengyel állam megpróbálta értékesíteni a volt katonai bázist mintegy 2 millió eurós kikiáltási áron, ám a projektre nem akadt vevő. Senki sem akart befektetni egy erdő mélyén fekvő, elszigetelt, omladozó épületekkel teli volt katonai komplexumba, amely ráadásul a náci és a szovjet elnyomás sötét emlékeit hordozta.

Később felmerült, hogy börtönt vagy drogrehabilitációs központot alakítsanak ki a helyén, de egyik terv sem valósult meg. Az árat hiába csökkentették, és hiába bontották kisebb telekelre a területet, az infrastruktúra hiánya és a megközelíthetetlenség miatt minden árverés kudarcba fulladt.

Ma már csak az urbexesek és a fotósok látogatják

Klomino épületeinek többsége mára olyan súlyos állapotba került, hogy a bontásuk elkerülhetetlen. Az egykor szigorúan őrzött és a külvilágtól elzárt város ma már szabadon látogatható, ám senkinek sem kell.

A szellemváros ma a modern kortól elzártan, mementóként áll az erdő közepén, felidézve Lengyelország két legnehezebb történelmi korszakát.