Rettegtek a középkori magyarok ettől a mesebeli szörnytől, de sok pénzt reméltek tőle
Kevesen ismerik a csirkelidérc legendáját manapság, pedig egészen ijesztő lehetett egykoron.
Bármilyen meglepő, a lidérc nem csupán egy szófordulat, hanem egy létező legendás szörny a magyar mondavilágban. A hazai néphiedelmek egyik legkülönlegesebb és legsokoldalúbb karaktere, melynek többféle változata is ismert. Az egyik kevéssé ismert, mégis talán legérdekesebb verziója a csirkelidérc. Érdekes, hogy ez a természetfeletti lény egyszerre hozza az ijesztő legendát, illetve a segítőszellem szerepét is. Állítólag gazdájának anyagi fellendülést, gazdagságot biztosíthat, így sokan nemhogy nem tartottak tőle, de egyenesen vágytak is erre a mesebeli szörnyre.
Újabb ijesztő lény bukkant fel a budapesti metróban, nincs magyarázat a jelenetre
Olvass tovább...
A csirkelidérc a különböző források szerint csak nagyon babonás módon lehetett megszerezni a pénzre, kincsre vágyóknak. A források szerint egy fekete színű tyúk első tojását kellet az embernek a hóna alatt kikölteni. Más hiedelem viszont azt mondta ki, hogy a tojást trágyadombban kell melegen tartani. Az így megszületett lényecske lett aztán a piritusz, vagyis a csirkelidérc, amely aztán hűségesen élt a gazdája kénye-kedve szerint.
Összehordta a pénzt a ház urának vagy úrnőjének, talán még az egyéb kívánságokat is teljesítette.
Azonban a monda szerint nem volt mindez teljesen veszélytelen. Feljegyezték, hogy idővel a csirkelidérc a sok kívánság hatására női vagy férfi szeretővé változott át, és aztán szerelmével üldözte gazdáját. Egyes vidékeken nappali csodatevőként és éjszakai vérszívóként írták le ezt az átkozott jószágot. A csirkelidérc folyamatosan gyengítette parancsolóját, aki szép lassan elvesztette életerejét az állandó vérveszteségtől.
Delfint vertek halálra a migránsok Ceutában: elszabadult a pokol Spanyolországban
Olvass tovább...
Érdekesség, hogy a csirkelidérc legerősebb hagyománya a mai Magyarország határain belül (de már a középkori királyságban is) Zala megyében van. Persze máshol is ismerték. Mint már utaltunk rá, több elnevezéssel is bírt korra és területi jellegre való tekintettel. Hívták piritusznak, lüdércnek, mitmitkének, iglicnek, vagy egyszerűen csak ördögnek is.
A piritusz általában nem is a csirkelidérc volt a legtöbb tájegység esetében, hanem egy apró emberke, aki egyfajta segítőszellem volt a háztartásban. A néphitben azonban a gazdagság gyakran együtt párosult az ördöggel kötött szövetség elméletével.
A lidérctől ezért nem volt egyszerű megszabadulni sem. A mondák szerint teljesíthetetlen feladatot kellett neki adni: például homokot hozatni vele kötélben, vagy vizet szállíttatni rostában. Más történetekben erdőbe csalták, majd egy fába ékelték. A csirkelidérc alakja így egyszerre testesítette meg az emberek gazdagság iránti vágyát és a természetfelettitől való félelmét – talán éppen ezért maradt fenn róla ennyi hátborzongató történet. (Forrás: Dívány; Arcanum)
