Ön is sakkozott már a gőzölgő vízben? Ezt biztosan nem tudta a 110 éves Széchenyi fürdőről!

Az első modern budapesti gyógyfürdő története mintegy 145 évvel ezelőtt indult – ráadásul majdnem egy kilométerrel a földfelszín alatt. A pestbuda.hu helytörténeti visszatekintéséből kiderül, hogy Zsigmondy Vilmos világhírű bányamérnök volt az az elszánt vizionárius, aki felismerte: nemcsak Budán, hanem a pesti oldalon is érdemes hévforrások után kutatni.

Vezetésével 1868 novemberében indult meg a fúrás a mai Hősök terén. Tíz évnyi megfeszített, emberpróbáló munka után, 1878 tavaszán jött el az áttörés: a 970,48 méteres mélységből végre feltört a 73,92°C-os, ásványokban gazdag termálvíz. Ezt a kincset először a Városligeti-tó Nádor-szigetén álló, mindössze húsz kádas és egyetlen társas medencével rendelkező Artézi fürdőbe vezették. A létesítmény pillanatok alatt sláger lett; már az első évben több mint ötvenezer vendéget vonzott, enyhülést kínálva a legkülönfélébb ízületi, gyomor- és bőrbetegségekre.

Az 1890-es évek vége felé készült ez a kép, amely a mostani Hősök tere alapterülete:

Emberi dráma a kulisszák mögött

A robbanásszerűen növekvő igények hamar rávilágítottak arra, hogy Budapestnek egy jóval grandiózusabb épületre van szüksége. A fürdő hivatalos oldalán fellelhető dokumentumok szerint a Czigler Győző tervei alapján megálmodott új komplexum építése 1909-ben indult meg, ám a száraz évszámok mögött igazi emberi dráma húzódott.

A pestbuda.hu archívumai rávilágítanak, hogy Czigler húsz éven át csiszolta a terveket, küzdött az ideális helyszín kijelöléséért és a hivatali bürokrácia útvesztőivel, ám élete főművének megvalósulását már nem érhette meg – 1905-ben elhunyt. A stafétát állandó helyettese, Dvorák Ede vette át, aki a kor változó ízléséhez igazodva teljesen átdolgozta a homlokzatot.

Négy évnyi feszített tempójú kivitelezés után, 1913 júniusában végre kitárta kapuit az immár Széchenyi nevét viselő gyógyfürdő. A korabeli sajtó ódákat zengett a látványról. A hatalmas kupolacsarnok – Róth Miksa lenyűgöző üvegmozaikjaival és Róna József bronzszobraival – akár egy szépművészeti múzeumnak is beillett volna. A kulisszák mögött pedig a világ legmodernebb technológiája dolgozott: a könnyen ellenőrizhető, 24 kilométeres vízvezetékrendszer és a korszerű központi fűtés a maga korában mérnöki csodának számított.

1930-ban pedig már óriási létszámmal strandoltak a lakosok és a turisták a népszerű fürdőben:

Túlélte a háborút, meghódította a telet

A megnyitást követően a „Szecska” népszerűsége szó szerint az egekbe szökött. A fürdő weboldalának adatai szerint 1919-ben már több mint 890 000 látogatót fogadtak. A töretlen siker és a szabadban való fürdőzés egyre erősödő divatja elkerülhetetlenné tette a folyamatos fejlesztéseket. A fürdő evolúciója azóta sem állt meg:

• 1927: Francsek Imre tervei alapján átadták a strand-uszoda szárnyat, amely egyben a pesti oldal legelső uszodája is volt.
• 1938: A megnövekedett vízigény és a stabil ellátás érdekében fúrtak egy második artézi kutat.
• 1963: Megtörtént a strandfürdő öltözőinek téliesítése. Ezzel megszületett az a ma is ikonikus, képeslapokra illő élmény, amikor a vendégek a sűrű hóesésben sakkoznak a gőzölgő vízben.
• 1982: Átadták a napi 178 beteg komplex ellátására alkalmas fürdőgyógyászati osztályt.
• 1997–2006: Egy nagyszabású műemléki rekonstrukció keretében a falak visszakapták eredeti halványsárga pompájukat, a medencéket pedig a legkorszerűbb vízforgató és hidraulikai rendszerekkel szerelték fel.

Bár a történelem viharai – köztük a II. világháború pusztításai – komoly sebeket ejtettek az épületen, a mélyben húzódó kutak sértetlenek maradtak. Ennek köszönhetően a fürdő még a legnehezebb időkben sem zárt be teljesen. A Széchenyi fürdő ma, jócskán túl a 110. születésnapján is egy élő történelemkönyv. Ugyanazt a fenséges, megnyugtató érzést árasztja magából, mint amit a legelső, cilinderes-fűzős pesti polgárok is átélhettek, amikor először léptek be a legendás kupolacsarnokba.