Rendkívüli dolog történt az utolsó magyar király koronázásakor, egyetlen pillanattól rémült meg az egész ország
A világháború közepén történt, szilveszterre készülve.
Az utolsó magyar király megkoronázása
1916 december 30-án, az első világháború közepén koronázták meg IV. Károlyt magyar királlyá. Alig több mint egy hónappal Ferenc József halála után a Monarchia számára sürgetővé vált az uralkodó hivatalos beiktatása, hiszen a költségvetés elfogadásához és az állam működéséhez királyi aláírás kellett.
Bár a háború visszafogottságra kényszerítette az ünnepséget, a koronázást mégis a magyar államiság egyik legnagyobb látványosságának szánták.
A szervezésben kiemelt szerepet kapott Bánffy Miklós gróf és művészeti csapata, akik középkori utalásokkal, ideiglenes tribünökkel és gondosan megtervezett díszletekkel formálták a budai Vár látképét. A közvélemény reménykedve figyelte az ifjú uralkodót, akitől sokan a háború lezárását várták.
Kiakadtak a külföldiek attól, amit Magyarországon láttak, egyenesen szánalmasnak nevezték
Olvass tovább...
Korona, eskü és a himnusz hangja
A koronázás napján Budapest hajnalban ébredt. A budai várba vezető út mentén tömegek gyűltek össze, miközben IV. Károly és Zita királyné nyolc fehér ló vontatta díszhintón érkezett a Mátyás-templomhoz.
A szertartás egyházi és világi részből állt: Károly esküt tett az evangéliumra, majd szent olajjal felkenték, végül Csernoch János hercegprímás és Tisza István miniszterelnök helyezte fejére a Szent Koronát.
A pillanatot a magyar himnusz zárta, Károly külön kérésére, gesztusként a magyar nemzet felé. Ezután következett az ötven aranysarkantyús vitéz felavatása, akik kivételesen nem díszruhában, hanem egyszerű katonai egyenruhában jelentek meg, emlékeztetve a fronton zajló háború valóságára.
Kiszivárgott a trianoni döntés titkos dokumentuma, lefagysz a sokktól, ha ezt meglátod
Olvass tovább...
Baljós jelek
A ceremónia a koronázási dombnál folytatódott, amelyet az ország minden részéből küldött földből emeltek. IV. Károly fehér lovon vágtatott fel a dombra, és a négy világtáj felé suhintott kardjával, jelezve az ország védelmének ígéretét.
A legenda szerint ekkor megbillent a korona a fején, amit később uralmának baljós előjelként emlegettek. Az ünnepséget szimbolikus díszebéd zárta: az ételeket nem a főurak fogyasztották el, hanem kórházakba szállították a sebesült katonáknak, ráadásul bál sem volt, mivel Károly ezt nem tartotta helyénvalónak háború idején.
Felvételek az eseményről:
