Kiderült, melyik volt Mátyás király kedvenc sportja, már a középkorban is tarolt a labdarúgás?

Mátyás király nem csak a 15. század, hanem az egész magyar történelem egyik legkiemelkedőbb uralkodója volt. A Hunyadi-ház első és egyetlen királya jelentős befolyással volt a hazai reneszánsz második vonalas elterjedésére, valamint a kultúra, úgy mint a gasztronómia és a sportok fejlődésére. Az igazi többletet, és előrelépési lehetőséget Mátyás házassága a Habsburg-spanyol gyökerekkel bíró Aragóniai Beatrixszal jelentette. A hivatalosan itáliai előkelőség nem csak egymagában érkezett Velencéből a királyi udvarba. Többek között reneszánsz művész- és szakembereket hozott magával.

A magyar királyi udvar látszólag szakított a barbár hagyományokkal operáló eredetével, és az egyébként is finom szokásokkal bíró Mátyás tovább kulturálódott fiatal felesége oldalán. A különcségek egyébként sem álltak távol a nagy hadvezér, Hunyadi János fiától. Már fiatalon élénken érdeklődött a természettel kapcsolatos tudományok iránt, de még a konyhaművészettel kapcsolatban is voltak meglátásai, illetve ebből fakadóan nagy ínyenc is volt.

A halak nagyon érdekelték Mátyást, és többek között még a tatai Öreg-tóba is szeretett volna telepíteni a Duna egykori nagy „szörnyeiből”, a vizákból.

Azonban ez a hatalmasra, akár többmázsásra is megnövő tokhalféle speciális körülményeket igényel, és képtelen az állománya a megragadásra egy tavacskában. Ugyanis a vizák egykor fel és le, nomád módjára költözködtek a Duna szabályozatlan kanyarulatai, és a Fekete-tengeri deltája között, éppen attól függően, hogy hol járt életszakaszában az adott példány.

Ebből kiindulva azt hihetnénk, hogy Mátyás király kedvenc sportága a horgászat is lehetett volna, ám természetesen nem így volt. Erre a tevékenységre 500-600 évvel ezelőtt szimpla élelemszerzésként gondoltak, nem holmi úri hóbortként. Ez a tendencia csak a 20. század második felében alakult ki.

Feljegyzések szerint a Beatrix kíséretéhez tartozó itáliai zsonglőrök hoztak magukkal különböző méretű labdákat, ám ezekkel nem feltétlenül mai sportokat műveltek. Bár nehéz elképzelni, hogy azokat ne rugdosták volna. Jobbára ügyességi játékokat, sorversenyeket tartottak.

Mátyás igazi kedvenc sportja inkább a korszellemhez igazodóan a vadászat, valamint a lovagi torna volt. Míg előbbin akár tevékenyen is részt tudott venni, utóbbinak természetesen csak nézője volt. Ebben a korban, a külső ellenségektől alig háborgatottan zajlottak hazánkban is a középkor legendás küzdelmei. Egyszerűen fogalmazva dübörgött a lovagi kultúra. A legjobb lovas harcosok (például a fekete sereg tagjai) feltehetően Bécsújhelyen csaphattak össze egymással a király kegyeiért és kiemelt figyelméért.

Sőt, a király „saját bejáratú” elitje, a Szent György Lovagrend még a békeidőben is gyakorolta a kardforgatást, és bemutatókat tartott, ezzel fitogtatva erejét és hatalmát.

Mátyás király legféltettebb titkai: