Hazudtak az egész világnak az egyiptomi piramisok építéséről, az igazság sokkoló

A Merer-napló félreértett üzenete: amit valóban tudunk a gízai piramisok építéséről

Évtizedeken át úgy tálalták a nagyközönségnek a Gízai-fennsík történetét, mintha a régészek végre megfejtették volna a piramisépítés legnagyobb rejtélyét.

A szenzáció a Merer-naplóból, vagyis abból a több mint 4500 éves papiruszból indult, amelyet Pierre Tallet egyiptológus fedezett fel Egyiptom keleti részén, Wadi el-Jarf kikötő komplexumánál – annál a helyszínnél, ahonnan az Egyiptomban látható gízai nagy piramisok építkezéséhez szállított mészkő útja kezdődhetett.

Számos ismeretterjesztő csatorna, magazin és hírportál azt hangoztatta, hogy ez az ősrégi dokumentum, a Merer napló végre pontot rak az i-re a Nagy Piramis építésének módszerért tekintve, de a valóság jóval kijózanítóbb.

A papirusz szerzője, Merer, a korabeli adminisztráció egyik felügyelője volt, aki napi feljegyzéseket készített arról, hogyan szállítja embereivel a Tura mészkő tömböket a Níluson át a Gízai-fennsík kikötőjébe.

A szöveg azonban – minden mítosz ellenére – nem tartalmaz építészeti titkokat.

A Merer-napló felforgatja mindazt, amit a Gízai piramisokról gondoltunk

A Merer napló a világ legrégebbi ismert egyiptomi papirusza, amely több mint 4500 éve íródott, és 2013-ban került elő a Vörös-tenger partján fekvő Vádí el-Dzsarf ókori kikötőjében.

Mint utólag kiderült, a Merer, a munkaszervezésért és szállításért felelős tisztviselő naplója egy száraz, hétköznapi munkanapló, amelyből csak annyi derül ki, hogy Merer köveket visz Tura és a fennsík között, időnként különböző táborhelyeken alszik, és Ankhoff, Kheopsz fáraó féltestvére felügyeli a munkát.

A dokumentum „Aket Kufu” kifejezése, amelyet sokan a Nagy Piramissal azonosítottak, valójában a teljes piramis komplexum területére utal.

A szállított kövek pedig akár a halotti templomhoz, a völgyi templomhoz, a feljáróhoz, a mastabákhoz vagy a királynék piramisaihoz is kerülhettek. Mark Lehner régész is megerősítette egy 2020-as tanulmányában, hogy „a finom mészkő számos építményhez kapcsolódhatott”. Vagyis a papirusz nem árulja el, milyen szerkezethez használták a szállítmányokat.

A papirusz, amelytől mindenki a piramis építészetének titkát várta, valójában a gízai építkezések fárasztó hétköznapjait és logisztikai működését tárja elénk

A feltárások szerint Merer mindössze a szállítási logisztikát rögzítette, és semmilyen konkrétumot nem írt az építési módszerekről.

A dokumentum nem említ rámpákat, gépeket, munkaerő beosztást vagy technikai megoldásokat. Bár az egyiptológus régészek a papiruszt az ókor egyik legértékesebb írott leleteként tartják számon, mégsem derült ki frissebb, kézzel fogható információ az építészet területéről, hiszen már korábban is ismert volt, hogy a tura mészkő hajókon érkezett Egyiptom keleti partjáról.

A régészek ma is vitatják, pontosan hol helyezkedtek el a „Roshi Kufu” és „Shi Kufu” nevű helyszínek, amelyek Merer feljegyzéseiben szerepelnek, ám annyi bizonyos, hogy ezek a Gízai-fennsík logisztikai központjai lehettek. Ezeken a területeken a munkások éjszaka is megszállhattak, élelmiszer Ellopoliszból érkezett, és innen irányították a teljes szállítási folyamatot.

A kutatók kiemelik, hogy a papirusz legnagyobb értéke abból adódik, hogy ritka, első kézből származó betekintést enged az Óbirodalom mindennapi munkafolyamataiba: hogyan irányították a munkaerőt, miként szervezték a szállítmányokat, és milyen adminisztrációs rendszer működött a nagy állami építkezések hátterében.

A világ sokáig úgy tekintett a Merer naplóra, mintha az végre választ adna a gízai piramisok legnagyobb kérdésére, pedig a papirusz leginkább azt bizonyítja, milyen összetetten működött a munkaerő és az ellátási hálózat Kheopsz fáraó uralkodása alatt. Az ókori Egyiptom továbbra is rejtegeti legmélyebb titkait, és egyelőre nem találtak elegendő bizonyítékot, hogy közelebb kerüljünk a piramisok valódi építési módszeréhez.

A videó bemutatja a Vörös-tenger partján fekvő Wadi al-Jarf 2013-as felfedezését, ahol több száz papirusztöredék került elő egy ősi kikötőből. Ezek között volt Merer naplója, amelyet Kheopsz fáraó uralkodásának 27. évében írt egy középszintű tisztviselő. A felvétel részletesen elemzi, hogy a szenzációként bemutatott dokumentum valójában nem írja le a Nagy Piramis építésének módját, ahogy azt számos médiacikk és dokumentumfilm állította:

Forrás: Youtube videó