Az oroszok példátlan ajándékot adtak a magyaroknak, hosszú idő után került haza

A magyar zászló, mint általánosságban vett hazai jelkép és nemzeti kincs története szinte éppen olyan zaklatott, mint kicsiny hazánké. Sőt, fizikai értelemben is néha igencsak megjárta a hadak útját egynémely magyar lobogó. Mint például az 1848-49-es szabadságharc nyolcvan darab hadilobogója, amelyek szinte ki és be jártak Magyarországra, illetve Oroszországba/Szovjetunióba. Miután Görgey Artúrék a harcok értelmetlenségét és a túlerőt látva megadták magukat, a cári orosz sereg lefoglalta a zászlókat. Azok aztán a cári gyűjteménybe kerültek Szentpéterváron, majd Moszkvába került a Kreml tulajdonába. Az oroszok még parádét is rendeztek a lefoglalt nemzeti kincseink megszerzése miatti örömükben.

A szégyenletes veszteség persze a legkisebb probléma volt a megalázott nemzetünk számára. A Habsburgok minden korábbinál véresebb és erősebb kézzel viszonyultak a lázongó magyarsághoz. Így hát közösségben beszélni is tilos volt magáról a szabadságharcról, nemhogy az ilyesfajta büszke jelképeink sorsáról. Állítólag a barbár Haynau személyesen adta ki a halálbüntetés parancsát arra, aki magyar hadizászlót vagy forradalmi jelképeket dugdos otthonában.

Az 1867-es kiegyezés után pedig már nem volt divat feszegetni a magyarok nyolcvan zászlójának hol és miben létét, a jobb a békesség elvén.

A későbbi évtizedekben pedig nem volt éppen szívélyes a viszony Moszkva és Budapest között, ami főleg a második világháborút megelőző évtizedekben vált igazán fagyossá. Azt, csak a valójában nagyon is komolytalan Molotov-Ribbentrop-paktum enyhítette egy kicsit. Enne árnyékában a külügyi kapcsolatok valamelyest élénkebbé váltak az időközben önállóvá vált Magyarország és a málészájú óriásnak tűnő Szovjetunió között.

Állítólag a moszkvai szándék egyértelmű volt a zászlók visszaadására, és cserébe csak azt kívánták, hogy a hazai kommunista mozgalom legerősebb láncszeme, Rákosi Mátyás szabadon a szovjet fővárosba repülhessen/menekülhessen. A magyar vezetés, Horthy teljes egyetértésével engedett a nyomásnak, és elengedték az elvakult hazaárulót a hadilobogókért cserébe.

Míg Rákosi már 1940-ben leléphetett Moszkvába, onnan csak 1941. tavaszán vonatoztatták haza a jelentős mennyiségű 1849-es hadizsákmányt. Majdnem száz év elteltével térhettek haza ezek a dicső lobogók, melyek előtt egykor nem más is tiszteleghetett, mint például Petőfi Sándor. Igaz, a költőfejedelem hadnagy már nem élhette meg a szabadságharc végét.

Érdekesség, hogy csak pár évig maradhattak békében a Budai Várban berendezett Hadimúzeumban a zászlók. A második világháború kedvezőtlen alakulása, a közelgő kapituláció miatt 1944. novemberében az illetékesek kimentették a múzeum kincseit a fővárosból. Egy vidéki kastélyba kerültek a zászlók, és viszontagságos körülmények között azok ismét a szovjeteknél landoltak. A dicső, egyre viharvertebb állapotban lévő zsákmány újra Moszkvában kötött. Csak 1948. tavaszára sikerült kikönyörögnie a magyaroknak, az akkor már a szövetségeseinknek számító szovjetektől a zászlók hazaküldését.

A magyar zászló evolúciója: