Külföldre szökött egy egész magyar falu, hihetetlen ok áll a háttérben

Létezik egy teljesen elnéptelenedett magyar falu az ország mai határain belül, ami nem a klasszikus okok miatt vesztette el lakosságát. Vannak olyan szórvány települések, aprócska falvak hazánkban, melyek az elmúlt években azért vesztették el teljes népességüket, mert élhetetlenné váltak az adott körülmények a megélhetésre. Ezért mindenki elköltözött. Ám van egy olyan egykori település, amire már csak nagyon kevesen emlékeznek, miközben egykor szinte virágzott.

Ez a település nem más, mint a csúcsát a Monarchia korában élő Magyarbüks. A Magyarbükkös néven is ismert község a magyar-osztrák határon fekszik. Egykori szomszédjai Nemesmedves és Csákánydoroszló voltak. Németajkú lakosainak többsége a magyarokkal együtt elmenekült a második világháború, számukra különösen szerencsétlenül alakult végkifejlete után.

Mementó

A németül Ungarisch Bielingből mára már nem sok minden maradt néhány falmaradványon, és a település határán túli temetőn kívül. Pedig valóban egy régi faluról van szó, melyet már a 14. században is emlegettek korhű okmányokban. Csak hát aztán véget ért a második világégés, és mind Magyarország, mind az Anschluss során bekebelezett Ausztria az „anyai” Németországgal egyetemben a vesztesek oldalán szerepelt.

A szovjetek tisztogatása, a németajkúak elleni általános harag, mint a hagyományos bűnbakjai az egész háborúnak, nemkívánatos személlyé tette őket. A magyarbüksi lakosok így jobbnak látták, és többségükben a jobb élet reményében nem csak simán megszöktek 1946. körül, hanem nyugat felé, az ismét önálló Ausztria felé vették az irányt.

Annyira az anyaország (a magyar állam) peremvidékére került már a trianoni békeszerződések során is a falu, hogy lakosai már az 1920-as és 1940-es évek között is lassan-lassan elszivárogtak, ki-ki nemzetiségi hovatartozásától függően. Igaz, még egészen a második világháborúig saját, működő iskolája volt Magyarbüksnek, bár nem minden helyi gyermek látogatta azt.

Aztán 1946-ban a német eredetű lakosok számára megkezdődött az exodus, és mintegy megelőzve a kényszer kitelepítést, önkéntesen hagytak hátra mindent. Állítólag szinte egyetlen éjszaka alatt menekültek át a szinte „testvérüknek” tekinthető, határon túli Németbüksre (Deutsch Bieling). Nem szerették volna, hogy a hatóságok megalázzák, vagyonuktól megfosszák őket, a terjedő (ál)híreknek köszönhetően. A kevés, hátramaradó magyar viszont szintén nem maradt sokáig, és főleg Csákánydoroszlóra költözködtek.

Feljegyzések szerint Magyarbüks utolsó lakosa, Tóth Rozália 1958-ig élt (vagy halt?) a faluban.

Forrás: vaskarika.hu

A németek kitelepítése a háború után: