Előkerült Dózsa György koponyája, hátborzongató módon került ebbe a magyar városba

A magyar történelemkönyvek lapjain számos véres és kegyetlen esemény bújik meg, de van egy történet, amelynek brutalitása még a sokat látott krónikásokat is elborzasztotta. Egy karizmatikus vezérről van szó, akit a hatalom nem egyszerűen csak el akart pusztítani, hanem a lehető legszadistább módon példát akart statuálni a halálával. A kivégzése után azonban egy még hátborzongatóbb fejezet vette kezdetét, amelynek részleteire csak most derült fény.

A pokol útja egy magyar városig

A történet főszereplője Dózsa György, az 1514-es parasztháború vezére. Miután serege vereséget szenvedett Temesvárnál, Szapolyai János vajda fogságába esett. A büntetése a történelem egyik legkegyetlenebb kivégzése volt: tüzes vastrónra ültették, izzó vaskoronát nyomtak a fejébe, és a legenda szerint még arra is kényszerítették a saját, kiéheztetett katonáit, hogy egyenek a húsából. A borzalmak sora azonban itt még nem ért véget. Miután Dózsát megkínozták és testét felnégyelték, a feje külön sorsra jutott.

Szapolyai parancsára a levágott fejet egy hosszú lándzsa hegyére tűzték, és elküldték Szegedre. A cél a totális megalázás és a lázadás minden emlékének eltiprása volt.

Azonban a hatalom számítása nem jött be teljesen. Bár sokan kinevették és megcsúfolták a lándzsára tűzött fejet, Dózsa hívei titokban elkezdték ereklyeként tisztelni. A források szerint a levágott koponyát a szegedi színteremben, vagyis a városházán őrizhették, ahol a parasztvezér követői titokban lerótták előtte a tiszteletüket.

A koponya, mint a lázadás szimbóluma

Hihetetlennek tűnik, de a kivégzett és meggyalázott vezér feje a halála után is a remény és az ellenállás szimbólumává vált. Míg a teste darabjait Buda, Pest, Fehérvár és Várad bitófáin tették közszemlére elrettentésül, a feje Szegeden egyfajta titkos kegyhellyé vált.

Ez a hátborzongató ereklye-tisztelet reprezentálja, hogy Dózsa ügyét a követői nem tartották elveszettnek.

A hivatalos történetírás persze mindent megtett, hogy Dózsát egy közönséges dühöngő rablónak állítsa be, akinek tetteit semmilyen magasztos eszme nem vezérelte. A kivégzésének brutalitását még a korabeli krónikások is elborzadva írták le, de a győztesek narratívája évszázadokra meghatározta a róla alkotott képet.

A modern kor döbbenetes felfedezése

A szegedi legenda a koponyáról sokáig a feledés homályába merült, de a történelmi források aprólékos vizsgálata most újra felszínre hozta ezt a döbbenetes történetet.

Bár a fizikai koponya holléte ma már ismeretlen, a tény, hogy egy magyar városban ereklyeként őrizték egy kivégzett lázadó fejét, örökre átírja azt, amit a Dózsa-féle parasztháború utóéletéről gondoltunk.

A tűz nem égette meg a szellemét, mert az maga volt a tűz, ahogy Petőfi írta, és ez a láng a halála után is tovább pislákolt egy lándzsára tűzött, meggyalázott koponyában.