Amerikai tudósok megfejtették, honnan származnak a magyarok, majd óriási hibát vétettek

A Harvard tanulmány vihara

2025 nyarán a Nature magazinban jelent meg egy tanulmány, amely szerint az uráli nyelvek – köztük a magyar – genetikai gyökerei a kelet-szibériai Jakutföldhöz köthetők.

A szerzők állítása szerint a proto-uráli közösségek azonos genetikai aláírással rendelkeztek, amely 4500 évvel ezelőtt jelent meg a térségben. A kutatás szerzői a nyelvet és a genetikát összekapcsolva próbálták megmagyarázni a nyelvek terjedését, amit több szakember élesen vitatott.

A projekt mögött a világhírű Harvard intézmény kutatói álltak, akik a genetikai adatokat globális viszonylatban kívánták értelmezni. Azonban a tanulmány nagy vitát kavart, hiszen hiányoztak belőle a honfoglaló korszakból származó minták, és ehelyett neolitikus egyéneket vizsgáltak, ami súlyos torzításhoz vezetett.

Miért tévedtek a kutatók?

A Magyarságkutató Intézet több szakembere szerint a harvardi tanulmány alapvető módszertani hibát követett el. A szerzők ugyanis a neolitikus Kárpát-medencei lakosság genetikai örökségét azonosították a honfoglalókkal, pedig a kettő között nincs közvetlen kapcsolat.

A tudós közösségben ez komoly kritikát váltott ki, hiszen az etnikai identitás nem azonosítható pusztán genomokkal.

M. Lezsák Gabriella és Nagy Péter kiemelik: a nyelv nem öröklődik a kromoszómákban, hanem a kultúra, a hagyomány és a közösségi átadás révén marad fenn. Ezért félrevezető azt állítani, hogy egy genetikai komponens önmagában megmagyarázhatja a nyelvek eredetét.

A Seima–Turbino rejtélye

A harvardi szerzők a Seima–Turbino régészeti kultúrát egyfajta genetikai útvonalnak tekintették, amely nyugat felé terjesztette volna a Jakutföldről származó géneket. A magyar szakértők azonban emlékeztetnek arra, hogy ez a kulturális jelenség több nép együttműködéséből és technológiai innovációjából született.

A valóság inkább kereskedelmi kapcsolatokra és mobil lovas társadalmakra utal, nem pedig egyetlen homogén népesség mozgására.

Ez jól példázza, hogy egy kutató mennyire más következtetésre juthat, ha kizárólag genetikai adatokra hagyatkozik, és nem von be régészeti vagy nyelvészeti szempontokat.

A magyar származás összetett képe

A szakemberek hangsúlyozzák: a magyar etnogenezis összetett folyamat, amelyben török, iráni és nyugati hatások is érvényesültek. Ezért lett volna kulcsfontosságú, hogy a tanulmányba honfoglaláskori minták is bekerüljenek. Ehelyett a szerzők a Körös-kultúra neolitikus maradványait használták, ami torz képet ad.

Ez a hiányosság rámutat arra, mennyire veszélyes, ha egy nemzet történetét téves adatok alapján próbálják újraírni – különösen akkor, ha azt egy befolyásos amerikai kutatócsoport publikálja.

Mit tanulhat a tudomány a hibából?

A magyar szakértők szerint a vitatott tanulmány értékes adatokat tett közzé, de a következtetések elhamarkodottak voltak. A jövőben a különböző diszciplínák – genetika, régészet, nyelvészet, etnológia – közös munkája adhat pontosabb képet a múltunkról.

A Harvard által vezetett projekt hibája éppen arra figyelmeztet: ha a hírnév és a szenzáció iránti vágy elnyomja az alaposságot, akkor a tudományos eredmények torzulnak. Ezért van szükség arra, hogy a különböző tudományterületek képviselői egymásra figyelve dolgozzanak.

Fantázia helyett felelősség

A „magyarság eredete” nem egyetlen válasszal zárható le. A nyelv, a származás, a genetika és a kulturális hatások egyaránt részei ennek az összetett történetnek. A kultúra mindig fontosabb szerepet játszott, mint az öröklött DNS, hiszen a közösségi identitás a hagyományban és az önazonosságban gyökerezik.

A tudomány tehát folyamatos újraértelmezés: minden nemzedéknek feladata, hogy friss adatokkal és új módszerekkel pontosítsa a múlt képét.

A magyar történetben a hibás következtetések is emlékeztetnek arra, hogy felelősséggel kell bánnunk örökségünkkel, származásunk kérdésével és a jövő kutatásait csak együttműködés teheti hitelessé.

A videó ugyan nem a cikk fő mondanivalóját bontja ki, mégis izgalmas betekintést ad Mágóg király, Hunor és Magor, valamint a korai magyar államiság történetébe:

Forrás: Mandiner