Titkos magyar haditerv került elő, még senki nem látta, brutális részletekről szól

Hun rokonság a finnugor elmélet árnyékában

A magyar történeti emlékezetben sokáig a hun-magyar rokonság volt az uralkodó gondolat. A középkori krónikák Attilát és a hunokat a magyarok ősének tekintették és ez a kép élt a kollektív tudatban egészen a 19. századig, amikor az akadémiai világban a finnugor elmélet került előtérbe.

Bár tudományos konszenzus formálódott a finnugor nyelvrokonság körül, a mindennapi emberek számára a finnek és magyarok között sosem alakult ki mélyebb testvériség-élmény - még annak ellenére sem, hogy az eredetileg nyelvrokonságnak indult elmélet az idők alatt valahogyan genetikai rokonsággá is változott.

A közgondolkodásban a hun örökség, a keleti eredet iránti vonzódás a mai napig erősebb érzelmi töltettel bír, mint a tudományosan alátámasztott, ám távolinak érzett finnugor kapcsolódás.

Julianus barát útja az ősmagyarokhoz

A 13. században, a tatárjárás előtt pár évvel indult keletre Julianus barát Domonkos rendi szerzetes, hogy felkutassa a Kárpát-medencébe nem költözött, keleten maradt magyarokat.

Küldetése sikerrel járt: megtalálta Magna Hungaria népét, akik még mindig magyar nyelven beszéltek. Utazása során értékes információkat szerzett a korabeli politikai helyzetről is. A Riccardus-jelentésből (Riccardus volt a Domonkos rendi főnök tudjuk, hogy a keleti magyarok közvetlen szomszédai lettek a felemelkedő mongoloknak.

A tatárok nem tudták őket legyőzni, ezért inkább szövetségesként tekintettek rájuk - együtt tizenöt országot pusztítottak el. Julianus találkozott tatár követekkel, sőt, a nagykán követe több nyelven beszélt, köztük magyarul is.

Tőle hallotta, hogy a mongolok Európa ellen készülnek hadjáratra - ez volt az 1235-ös karakorumi nagy kurultáj döntése. Julianus a keleti magyarok marasztalása ellenére hazatért, hogy a fenyegető veszély hírét elvigye IV. Bélához és a pápai udvarba.

Mi lett volna, ha a két magyarság egyesül?

A Riccardus-jelentés tanúsága szerint a keleti magyarok megkeresztelése sem tűnt lehetetlennek, Julianus azonban tisztában volt vele, hogy az orosz fejedelemségek és a közbeeső pogány népek mindent megtettek volna, hogy megakadályozzák a két Magyarország összekapcsolódását.

Nem véletlenül: ha a Kárpát-medencei és a Magna Hungariában élő magyarok egymásra találnak és összefognak reális lehetett volna a köztük élő népek leigázása és egy erősebb, kiterjedt magyar állam létrejötte - egyfajta "titkos haditervként" ilyesmi is megfogalmazódott

Bár mindez csak történelmi „mi lett volna, ha” maradt, Julianus beszámolója így is felbecsülhetetlen értékű: egyszerre adott hírt a keleten maradt magyarokról, a fenyegető mongol veszedelemről és a magyarság sorsát formáló lehetőségekről.

A témáról hosszú, alapos tanulmányt írt Benkő Mihály, amit felhasználtunk a cikkünkhöz, akit alaposabban érdekel a téma, IDE kattintva elolvashatja.

Julianus barát keleti kalandozásai: