Bezártak egy férfit éjszakára az egyiptomi piramisba, amit látott az felfoghatatlan

A legendás piramis

Kevés hely köré szőtt annyi mítoszt az emberiség, mint a gízai Nagy Piramis köré. A világ egyik legrégebbi és legnagyobb síremléke egyszerre mérnöki csoda és spirituális rejtvény.

A falai közt évszázadok óta kutatók, misztikusok és hódítók keresik a választ: vajon mi történik az emberrel, ha éjszakát tölt a Királykamrában, a piramis szívében? A csend és a sötétség olyan súllyal nehezedik az ott tartózkodóra, hogy a hétköznapi érzékelés könnyen meginog - sokak szerint a lélek kaput nyithat a láthatatlan felé.

Paul Brunton és Napóleon árnya

A XX. század elején Paul Brunton angol filozófus és spirituális utazó döntött úgy, hogy megpróbálja, amit addig csak legendákban hallott: bent töltött egy éjszakát a Királykamrában.

Könyvében, az A titkos Egyiptom nyomában című műben drámai részletességgel írta le, hogyan érezte, hogy „vas sisakként” szorítja fejét a sötétség, és láthatatlan jelenlétek figyelik. A leírása szerint a félelem és a "kinyílás" határán állt, s végül úgy vélte, a piramis egyfajta szakrális gépezet, amely a tudatot formálja.

A legenda szerint másfél évszázaddal korábban Napóleon is bezárkózott ugyanebbe a kamrába. A történet szerint hajnalban, amikor kilépett, sápadtan csak ennyit mondott: „Még ha el is mondanám, nem hinnétek el.”

Egyes források azonban - például titkára, De Bourrienne emlékiratai - határozottan cáfolják, hogy Napóleon valóban belépett volna a piramisba. Akár így, akár úgy, a mítosz fennmaradt és azóta is azt sugallja: a piramis belsejében az ember önmagával és a kimondhatatlannal találkozik.

Kísérletek a sötétségben

A XX. század második felében már nem csupán misztikusok, hanem kutatók is kíváncsiak voltak arra, mi történik, ha valaki bent marad a piramisban. 1976-ban például Ann Jaffin, az Edgar Cayce Alapítvány munkatársa speciális engedéllyel aludt a Királykamrában.

Beszámolója szerint a teljes sötétségben árnyak táncoltak, különös nyugtalanság és intenzív jelenlétérzés kísérte, s noha fizikailag semmi sem fenyegette, úgy érezte, valami láthatatlan próbára teszi.

Más kutatócsoportok telepatikus kísérleteket is folytattak, hogy vizsgálják, vajon a piramis geometriája befolyásolja-e az emberi tudatot. Bár eredményeik nem bizonyították egyértelműen a „piramishatás” létezését, az élmények szuggesztív ereje vitathatatlan.

Paul Brunton élménye a piramisban: