Elképesztő történt a Szent Koronával, ijesztő mesterkedés lepleződött le

Távirat a Fehér Házba: a Szent Korona visszaadásának kísérlete

1956 októberének végén Habsburg Ottó merész lépésre szánta el magát: táviratban fordult Dwight D. Eisenhower amerikai elnökhöz, és azt kérte tőle, hogy a Szent Koronát juttassa vissza a magyar nép szabadon választott képviselőinek. Az üzenet nem maradt titokban: német és angol hírügynökségekhez is eljuttatta, így pillanatok alatt Európa-szerte ismertté vált. A gesztus első pillantásra a nemzeti függetlenség támogatásának tűnt, ugyanakkor sokakban azonnal gyanút ébresztett, hogy a trónörökös ezzel saját politikai pozícióját kívánja erősíteni.

Heves támadások és gyanakvás

A bajor munkaügyi miniszter, Walter Stain nyíltan bírálta Habsburg Ottót, és kérte a belügyminiszter beavatkozását politikai aktivitása miatt. A magyarországi baloldali sajtó sem kímélte: heves cikkekben támadták, azt állítva, hogy valójában a királyság visszaállítását készíti elő. A kritikák azonban nem Magyarországon korlátozódtak: Nyugat-Európában is vihart kavart a távirat.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója élesen bírálta, mire Habsburg Ottó személyi titkára, Heinrich Degenfeld-Schomburg gróf hivatalos levélben tiltakozott a szerkesztőségnél.

Diplomáciai lépések és politikai tervek 1956 novemberében

Habsburg Ottó eközben feszített tempóban igyekezett reagálni az eseményekre. November 1-jén több levelet is írt: a spanyolországi útját lerövidítette, politikai elemzéseket fordíttatott és osztott meg, valamint kapcsolatot tartott osztrák és spanyol politikusokkal. Levelében hangsúlyozta, hogy a magyar helyzet rendezése hosszabb időt vehet igénybe, de az osztrák–magyar vámunió gondolatát határozottan szorgalmazta. Egy új európai béke blokk vízióját is felvázolta, amelyben Magyarország kiemelt szerepet kapott volna.

Amikor a diplomácia kevés volt: Habsburg Ottó és a fegyverszállítási kísérlet

Miközben a nyugati magyar emigráció már hazatérését szervezte, Ottó konkrét politikusok visszatérését sürgette – például Varga Béláét, akit kulcs személynek tartott.

Egy november 2-án kelt levelében pedig testvérét, Károly Lajost arra kérte, hogy próbáljon meg amerikai légibázisokon engedélyt szerezni spanyol repülőgépek fogadására, amelyek fegyvert és muníciót szállíthattak volna a magyar felkelőknek. Ez a dokumentum egyértelműen jelzi, hogy a háttérben Habsburg Ottó a katonai segítség megszervezésén is dolgozott.

A korona körüli politikai játszmák kereszttüzében

A Szent Korona ügye így vált a forradalom idején a politikai játszmák jelképévé és eszközévé. Egy szakrális ereklye, amely a magyar történelem legmélyebb rétegeit érintette, hirtelen a hidegháborús hatalmi alkuk kereszttüzébe került.

A Szent Korona körüli viták Habsburg Ottó szerepvállalásával és az 1956-os forradalom eseményeivel együtt tökéletesen reprezentálják, hogy a magyar történelem egyik legfontosabb jelképe soha nem volt pusztán múzeumi tárgy: jelentősége mindig összefonódott a hatalom legitimálásával, az államiság folytonosságának kifejezésével és a nemzeti identitás megerősítésével.

Habsburg Ottó és a Szent Korona: szimbólum vagy politikai fegyver?

A történtek rávilágítanak arra, hogy a Szent Korona a nemzeti szimbólum mellett olyan politikai tényező is volt, amely a 20. század közepén is képes volt vitákat, gyanút és reményeket kelteni.

Habsburg Ottó akciója, legyen bár nemes szándékú vagy politikai számításból fakadó, újabb fejezetet nyitott a magyar múlt nagy ívű történetében.

A szent korona, Habsburg Ottó és az 1956-os forradalom magyar történelemhez kötődő eseményei mindmáig izgalmas kérdéseket vetnek fel arról, hogyan fonódik össze a nemzeti emlékezet és a hatalomért folyó küzdelem, miként válik egy szakrális ereklye politikai eszközzé, és hogyan tükröződnek benne a függetlenség, a legitimitás és az államiságért folytatott küzdelmek évszázados dilemmái.

Az alábbi videóban a Szent korona rejtélyeiről esik szó: 

Forrás: Fejérdy Gergely dokumentum