Borzasztó dolgot rejt Kossuth sírja, ha kinyitnánk ezt találnánk benne

Nem csak a 19. századi, hanem a teljes magyar történelem egyik legfontosabb alakja volt Kossuth Lajos. A 1848/49-es szabadságharc után, mint hazánk első elnöke volt kénytelen menekülni az ország területéről. Kossuth aztán hosszú ideig a törökök földjén próbált emigráns társaival együtt megerősödni, és visszatérni az országba. Azonban életében már sohasem léphetett újra magyar területre. Miközben külföldön igyekezett támogatókat lelni a magyarság függetlenségéhez, idehaza a politikai vezetés mégis másként gondolkodott. A szabadságharc leverése, majd a véres megtorlást követően elkezdődött a lassú békélés, megbékélés folyamata. Majd 1867-ban elérkezett a Kiegyezés pillanata. 

Kossuth Lajos eközben a fél világot bejárta, és igyekezte hangsúlyozni, hogy nem reménytelen az önálló és független Magyarország megszületése. Azonban a Nemzet Apostola már nem élhette meg a haza vérrel és verítékkel, de elsősorban vereségekkel kikövezett szabadságát. Ugyanis a politikus még 1894-ben meghalt, húsz évvel az I. világháború kezdete előtt, ami megpecsételte az által olyannyira átkozott monarchia sorsát. 

Kossuth élete utolsó éveit Olaszországban töltötte, és többször betegeskedett.

Ám mindeközben sem felejtette el hallatni hangját a száműzetése során, főleg, hogy már nem kellett azért izgulnia, mert a bécsi udvar már hosszú ideje nem küldött rá kémeket és orgyilkosokat. 1894. tavaszán egy kemény influenza döntötte le a lábáról, és ebből már nem tudott felépülni. Március 20-án késő éjszaka meghalt, ám Kossuth nem volt magányos élete utolsó pillanataiban. Népes családja őrizte halálos ágyát, többek között a gyerekei és húga vigyázták őt az orvosa mellett Torino városában. 

Kereken tíz napig őrizték még az észak-olasz Torinoban a 92 évet megélt Kossuth Lajost, ahol szakorvosi felügyelet mellett gondosan bebalzsamozták, és hajszálpontosan lezárták holttestét egy speciális koporsóban. Ezáltal tartósították maradványait, hogy biztonsággal és épségben hazaszállíthassák őt Budapestre. Nem tartott immár tőle egyáltalán a császári udvar, de nagyon durván, érdektelenséggel hajtották át a Kossuth-ot szállító vonatot az országukon. A politikus porhüvelyével érkező szerelvény csak magyar földön kezdett lassításba, és szinte minden érintett településnél hajbókoló, énekelő hazafikba futottak bele.

Ebben az időben talán többször, több torokból hangzott el a legendás Kossuth-nóta, mint annak idején 1848-ban és 1849-ben. 

Mint említettük, Kossuth testét bebalzsamozták a halálát követően, hogy valóban méltóképpen búcsúzhassanak tőle a Magyar Királyságban, és budapesti temetésén. Csakhogy ekkor a Kerepesi temetőben még csak egy ideiglenes sírhelyre temették. Később került át végső helyére, amely az azóta is látogatható, és igazán impozáns Kossuth Mauzóleumban van. A szóbeszéd szerint, ugyan a föld alá van eltemetve Kossuth, de akár a balzsamozásnak köszönhetően még viszonylag is ép is lehet a maradványa.

Azonban mindez csak felesleges hangulatkeltés, lévén egy alapvető balzsamozás nem egyenlő egy holttest hosszútávú tartósításával. Így szinte teljesen biztosra vehető, hogy, ha egy váratlan külső tényező nem játszott közre, akkor a nagy államférfi teste nem konzerválódott és mumifikálódott az ország számára. 

Animációs film Kossuth-ról: