Elképesztő dolgot találtak az ősi egyiptomi sírban, semmit sem változott 3000 éve

Aranyszínű örökség az egyiptomi homok mélyén

A Nílus völgyének forró homokja alatt olyasmi rejtőzött, amire senki sem számított. A régészek több mint 3000 éves sírt tártak fel Egyiptom szívében, ahol különös leletre bukkantak: tökéletes állapotban megőrzött, agyagedényekbe zárt alapanyagot találtak a fáraók örök nyughelyén.

A megannyi ételért felelős hozzávaló aranylóan csillogott, mintha csak tegnap gyűjtötték volna, pedig hosszú évezredeken át pihent a sivatagi sírkamra csöndjében.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményei pedig sokkolták a szakértőket: az alapanyag nem romlott meg – akár ma is meg lehetne kóstolni

A faraó sírjában talált nyersanyag gasztronómiai kuriózumnak számít, illetve egyúttal kapu is az ókori világ gondolkodásához. Az egyiptomi hitvilág szerint az ízletes, ragacsos nektár értékes eledel volt akkoriban, de szakrális szimbólumként is emlegették, az örök élet egyik zálogaként. Ékszerek, kelmék és díszes fejdíszek mellett a sírokba helyezett természetes komponens célja az volt, hogy a halott uralkodót elkísérje az istenek birodalmába.

A természet rejtett csodája - a biológia kiemelkedő alapanyaga

De vajon hogyan maradhatott ép és a mai napig is ehető ez az ősi anyag, az évezredek leforgása alatt? A titok a természet rendkívüli biológiai rendszerében keresendő.

Rendkívül alacsony víztartalma és kiemelkedően magas cukor koncentrációja szinte lehetetlenné tette a baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok elszaporodását.

Ehhez járul hozzá a rovarok által termelt természetes fertőtlenítő hatású anyag, amely tovább növelte szavatosságát.

A kaptárban végzett gyors szárnycsapások során a nedvesség nagy része elpárolgott, miközben az anyag a rovarok testén áthaladva különleges enzimekkel gazdagodott.

Ez a kivételes tulajdonság már az ókori civilizációk figyelmét is felkeltette.

A méhészet első lépései Egyiptom földjén a történelem részévé váltak, ahol már szervezett formában gyűjtötték be az értékes hozzávalót.

Nemcsak hasznossága, hanem spirituális jelentősége is meghatározó szerepe volt: a kultúra mély rétegeiben a méhkas a rend, a termékenység és az isteni gondviselés szimbólumává emelkedett.

Az örökkévalóság édessége: mit rejtett a fáraó sírja?

A felfedezést különösen izgalmassá teszi, hogy a méz szerepét az ókori Egyiptomban egyfelől a tárgyi emlékek, de a hieroglifa írásos forrásai is alátámasztják.

Több fennmaradt szöveg is említi a méz felhasználását, amelyet orvosi célokra szántak: alkalmazták sebek fertőtlenítésére, fájdalomcsillapításra és köhögés kezelésére is.

A méz az élet és a gyógyulás eszenciájává vált, amelyet a fáraók is magukkal vittek a túlvilágba.

A leletnek régészeti értelemben vett értékes, de kulturális örökségként is hatalmas jelentőséget tulajdonítottak.

Egyiptom mézlelete újabb bizonyítékot állított annak a ténynek, hogy az ókor bölcsessége és gyakorlati tudása sok tekintetben messze megelőzte a korát.

Ehető történelem -  a 3000 éves édesség nyomában

Az agyagedényben megbúvó méz túlélte a birodalmak felemelkedését és bukását, a viharokat, háborúkat és a sivatag időtlen csendjét. Ez az apró, de jelentőségteljes lelet újabb lüktető üzenetet küldött az ókori világból: rámutatott, hogy a természet és az emberi találékonyság együttes ereje időtlen dolgokat képes teremteni.

A méz mint időtálló örökség most újra reflektorfénybe került – ahogyan a sivatagi homokból kibontakozó, ősi titkok is. És ki tudja, milyen újabb kincsek várnak még ránk a föld mélyén?

A videó bemutatja, miért nem romlik meg a méz, és felfedi a döbbenetes lelet titkát: 3000 éves, még mindig ehető mézet találtak egy ókori egyiptomi sírban:

Forrás: Dívány