Elképesztő, ami a Kárpát-medence alatt van, most valami óriásit találtak a mélyben

Egykor Közép-Európában is élénk mamut csordák sokasága rótta a sztyeppét. A szakemberek szerint a Kárpát-medencét különösen kedvelték ezek a gyapjas óriások, amelyek létezésük vége felé már csak foltokban tartottak fenn populációkat az európai kontinensen. A klímaváltozás, majd az emberi tényező hatására aztán végzetesen visszaszorultak, majd a becslések szerint utolsó példányaik 4000 évvel ezelőtt elpusztultak. Maradványaikat hol rosszabb, hol jobb állapotban még a mai napig fedezik fel mind a környező országokban, mind idehaza.

Régóta izgatja az emberek fantáziáját a gyapjas mamutok feltámasztása

ám túl azon, hogy kérdéses a természet rendjének megbolygatása, felveti a tévedés lehetőségét is. Ezek az állatok ugyanis a változó körülmények hatására képtelenek voltak a fennmaradásra, a létjogosultságuk tehát erősen megkérdőjelezhető lenne az emberiség bűntudata dacára is. Az ősember, a neandervölgyiek ugyanis tettek arról, hogy mára már csak fennmaradt csontokból és szövetmaradványokból következtessünk az egykori gigantikus növényevő "pályafutására".  

Érdekesség, hogy a különböző maradványok  felfedezése szerte a nagyvilágban nem elszórt csontok alapján történik. Általában sokkal könnyebben felfigyelnek egy útépítés, vagy mezőgazdasági munkálat során a nagyobb halmokra. Ezek sajnos vagy sem, nem természetes képződmények, hanem egy-egy vadászat, vagy egy egész vadásztábor mementóiként lettek síremlékek. Persze félelmetes beleképzelni, hogy az elődeink generációról generációra koptatták el a mamutok állományát, miközben még hazánk területén is többezres populációk élhettek.

Ez pedig merőbe új elmélet a közép-európai életmóddal kapcsolatban a 25 ezer évvel ezelőtti állapotokat illetően. 

Nemrég a közelben, egy alsó-ausztriai lelőhelyen találtak egymástól alig pár méterre két kupacnyi mamutcsontot. Az osztrák tudományos akadémia kutatói a Bécstől pár kilométerre lévő Langmannersdorf an der Perschling mellett találták meg a fosszíliákat, amelyek egyértelműen a gyapjas mamutok jelenlétére utalnak. A helyi völgy kifejezetten egy vonulási útvonala lehetett a kihalt állatoknak, akik minden bizonnyal az évszakok váltakozása miatt vándoroltak a jégkorszak idején. 

Az összesen öt különböző mamuttól fellelt csontokat két külön rakásban találták meg, egymástól alig 15 méternyire. A csontok elemzése pedig kimutatta, hogy körülbelül 25 ezer évesek lehetnek. A környéken egyébként már a 20. század eleje óta találnak mamutmaradványokat, ezért is lehetünk benne biztosak, hogy komoly méretű populációk vándorolhattak generációról generációra a környéken. Érdekesség azonban, hogy a kor előembere már ekkor sem csak csupán a húsáért vadászta ezeket a tiszteletet parancsoló állatokat. 

Ugyanis a frissen felfedezett maradványok vizsgálata megmutatta, hogy a helyszínen hátrahagyott fegyverek és szerszámok egy része maga is mamutcsontból készült.

A kutatók találtak lándzsahegyeket, a húsok helyszíni lefejtésére alkalmas késszerű tárgyakat. Mindezek nem csak a kiforrott eszközhasználatot bizonyítják, hanem azt is, hogy a levadászott mamutokat még azon melegében igyekeztek is feldolgozni az őseink, ezáltal biztosítva az eltarthatóság lehetőségét is. Ez jó eséllyel a tűz, a felfüstölés, vagy a sózás alkalmazásával érték el a vadásztáborokban. 

PamKutyáék tavaly utánajártak már, hogy miként is lehetne feltámasztani a mamutokat:

Forrás: thearcheologist.com