Az űrből készült fotón rendkívüli dolog jelent meg az egyiptomi piramisok mellett

A Manchesteri Egyetem régészei az egyiptomi kollégáikkal együttműködve áttörést értek el a Ptolemaiosz-dinasztia évszázadaival kapcsolatban, és még a térképeket is jelentősen át kell alakítani az időszámításunk előtti korszakot illetően. Ugyanis váratlan helyen bukkantak Imet elveszett városára, ami még annál is rejtélyesebb, mint gondolták volna. A szakértők ugyanis teljesen váratlan egyediséget fedeztek fel a Nílus deltájában évezredekre eltűnt település maradványait vizsgálva.

A manchesteri egyiptológusok és az egyik kairói állami egyetem szakértői megtalálták Imet maradványait, és igazolták azt az elméletet, ami szerint az létezése során egy erős központja volt a Nagy Sándor utáni ókori Egyiptomnak. Ugyanis egyes, korábbi elképzelések szerint Imet csak a legendák szerint volt jelentős város, sőt, voltak, akik csak egy falut sejtettek a mesék mögött. Ez persze érthető volt, hiszen a Nílus-deltában tűnt el úgy Imet, mintha csak egy apró település lett volna.

Ám a város felfedezése most már bizonyítottan igazolta, hogy szerepe volt a térség gazdaságában, Egyiptom felemelkedésében.

Imet egyiket lehetett az ókori állam leggazdagabb és legerősebb városainak, a helyi civilizáció központja lehetett, amihez a jó földrajzi pozíciója is hozzájárulhatott. Mára már ásatásokkal is sikerült bizonyítékokat találni arra, amit szinte csak sejtettek az űrből készült műholdfelvételek. Az egykorvolt Imet népes város lehetett, ugyanis a képek tanúsága szerint számos épület azonosítható ezen a helyen. A szakértők többszintes házakat, magtárakat és utakat is azonosítottak.

Imet különlegességét pedig abban látják az egyiptológusok, hogy több toronyház is állhatott a város központjában.

Ezek pedig elsősorban nem gazdasági vagy katonai célú építmények voltak. A kutatók szerint ezek társasházak voltak, ugyanis a változatos tereppel rendlekező Nílus-delta vidékén célszerű volt nem egy szétterülő városközponttal számolni, hanem egy felfele bővülő településsel. Ez a korábbi leletek, és az óegyiptomi feljegyzések szerint korántsem lehetett hétköznapi az észak-afrikai államban, sem a görög behatás előtt, sem azután.

Imet jelentőségét jól mutatja, hogy a praktikus toronyházak felhúzása egész Egyiptomban nem volt jellemző, jobbára csak a Nílus-delta vidéke volt ilyen szerencsés. Mondjuk, nem is lett volna túl jó ötlet a nem túl hosszú „életű” vályogtéglákkal megoldani a magasba törő toronyházak felhúzását. Ez szintén Imet nagyszerűségét és egyediségét igazolja. Szinte biztosan kiemelkedő központja volt a vidéknek a frissen előkerült elveszett város.

A szakemberek a műholdképeken történő beazonosítást követően közvetve és közvetlenül is részt vettek a helyszíni ásatáson, és több olyan istenábrázolású ereklyét is előtaláltak, amelyek joggal bizonyították az infrastrukturálisan frekventált Imet gazdagságát, polgárai jólétét.

Egy kis faluban nem őrizhettek volna olyan tárgyakat, amelyek már akkor is értékesek voltak. Hatalmas, de nem megmagyarázhatatlan meglepetésre, több évszázadból is kerültek elő leletek a romvárosban. Az i.e. 7. századtól egészen a 4-ig bukkantak fel vallási és halotti kegytárgyak. Imet tehát létezett, és virágzott egykoron, hogy aztán több, mint kétezer évre megmagyarázhatatlan módon a feledés homályába merüljön a Nílus-deltában.

Így néz ki egy elveszett város Egyiptomban: