Nagy nyilvánosság előtt omlott össze Kádár János, titokban tartották

A 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb alakja Kádár János. A rendszer, amit képviselt, máig heves viták tárgya, de az ő személye mögött is ott lapul egy ember, akinek volt gyerekkora, anyja, félelmei és sírása is. Kádár magánéletéről ritkán hallani, főként azért, mert maga is gondosan ügyelt arra, hogy ne hagyjon róla túl sok nyomot. A hivatalos portré szerint egy kemény, fegyelmezett, már-már érzéketlen politikai vezető volt. De vajon mit rejt a rideg maszk mögött?

Kádár 1912-ben született Fiuméban, egyedülálló anya gyermekeként. Apja sosem ismerte el hivatalosan, sőt, teljesen eltűnt az életéből. Édesanyja, Czermanek Borbála, szegény sorból származott, takarítónőként dolgozott, és kemény kézzel nevelte fiát. De nemcsak kemény kézzel, hanem rideg, szinte érzelemmentes szívvel is. A források szerint soha nem mutatott különösebb gyengédséget a fiú iránt, sőt, gyakran megalázta és bántalmazta is őt.

A kettejük viszonya inkább emlékeztetett egy katonai fegyelmező kapcsolatára a beosztottal, mint anya és fia közötti kötelékre.

Rideg gyerekkor, vasfegyelemmel

Kádár fiatalkorára rányomta a bélyegét az anyai szigor és a társadalmi perifériára szorulás. Már tizenévesen dolgozni kényszerült, miközben a kommunista eszmék felé fordult, talán éppen azért, mert valahol igazságot és közösséget keresett, olyan dolgokat, amiket otthon sosem kapott meg. Az érzelmi elfojtás, amit otthon megtanult, később politikusként is jól hasznosította: szinte soha nem mutatott gyengeséget. Még amikor a legnagyobb politikai nyomás nehezedett rá 1956 után, akkor is megtartotta híres „higgadt” stílusát, amit sokan ridegségként értékeltek.

A temetés, amiről senki sem beszélt

1971-ben meghalt Czermanek Borbála. A temetés szigorúan zártkörű volt, a sajtó csak annyit írt, hogy Kádár „lerótta tiszteletét az elhunyt felett”. De a szűkszavú közlés mögött valami egészen más történt.

A belső körből kiszivárgott információk szerint a temetésen,  a szónoki emelvény mellett, a koporsó előtt Kádár János összeomlott.

Nem egyszerű könnycsepp volt ez, hanem valódi, kontrollálhatatlan sírógörcs. A tanúk szerint percekig képtelen volt megszólalni, a testőröknek kellett kivinni a ravatalozóból.

Miért sírt?

Ez az a kérdés, amire talán ő maga sem tudott volna válaszolni. Egyesek szerint bűntudatot érzett, mások szerint a sok évnyi elfojtás robbant akkor ki belőle. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy ez az egyetlen olyan alkalom volt, amikor a nyilvánosság előtt, még ha csak kis körben is, érzelmeket mutatott. Talán nem is az anyját siratta, hanem a gyerekkorát, a soha meg nem kapott szeretetet, azt a fiút, aki mindig csak kemény volt, mert más lehetősége nem is volt.

Ha kíváncsi vagy, milyen érdekességeket rejtegetett még Kádár János évtizedekig, nézd meg a videót is: