Így nézett ki II. Rákóczi Ferenc felesége, nem véletlenül nincs benne a történelemtankönyvekben

A fejedelem, akit mindenki ismer - és a feleség, akiről alig hallunk

II. Rákóczi Ferenc neve ott van minden történelemkönyv első oldalán: a kuruc szabadságharc vezére, Erdély utolsó választott fejedelme, a Habsburg-ellenes küzdelem szimbóluma, aki vállalta a bujdosást, az árulással való vádakat, csak hogy a magyarok szabadon élhessenek - egy szó, mint száz, itthon mindenki tudja, ki volt Rákóczi.

Azt viszont már sokkal kevesebben tudják, hogy ki volt a felesége. Ő volt Hessen-Wanfriedi Sarolta Amália - a története pedig sokkal izgalmasabb annál, mint hogy teljesen negligáljuk.

Egy házasság, amit nem a szív diktált

Sarolta Amáliát eredetileg apácának szánták. Csakhogy a politika közbeszólt: a bécsi udvar remek alkalmat látott benne, hogy Rákóczit a Habsburgok oldalára édesgesse. 1694-ben összeházasították őket - egy német hercegnővel, aki egy finoman nevelt, mélyen katolikus, udvarhoz szokott lány volt.

Rákóczival, a fiatal, karizmatikus magyar főúrral, akit egyre jobban vonzott a függetlenség eszméje, nem igzán volt közös világuk. Bár három közös gyerekük született, a házasság inkább volt politikai játszma, mint érzelmi kapcsolat, ennek ellenére a nagy nehézségek alatt segített férjének.

Amikor legkisebb fiuk, György 1701-ben megszületett, II. Rákóczi Ferenc már a bécsújhelyi börtön falai mögött raboskodott. Leleplezték titkos levelezését XIV. Lajos francia királlyal, melyben a Habsburg-ellenes felkeléshez keresett támogatást - a kapcsolatot Longueval, a francia követ árulta el.

Sarolta Amália, a fejedelem felesége, nem nézte tétlenül férje sorsának beteljesülését. Anyagi eszközökkel (és minden bizonnyal bécsi kapcsolatai révén is) sikerült rávennie a börtön parancsnokát, Gottfried Lehmann porosz származású tisztet, hogy segítse Rákóczi szökését.

A fejedelem álruhát öltött, majd 1701. november 7-én, Lehmann és testvére közreműködésével elhagyta a börtönt, majd rövidesen Lengyelországba menekült, ahol biztonságban folytathatta a szabadságharc előkészítését.

A szökés híre természetesen nem maradt titokban, és Sarolta Amália szerepe is hamar kitudódott. Bátor tette nem maradt következmények nélkül: a császári udvar előbb házi őrizetbe helyezte, majd gyermekeit (Józsefet és Györgyöt) elvették tőle, hogy Habsburg-hű környezetben, Bécsben neveljék őket.

Két út, két hűség

Amikor Rákóczi fegyvert fogott a Habsburgok ellen, felesége nem követte, de 1706-ban a zűrzavart kihasználva előbb Gdanskba, majd végül Jaroslawba szökött, ahol a férje utalt járadékból élt, később pedig a francia uralkodó biztosította számára az életviteléhez szükséges vagyont. 1711-ben látták egymást utoljára Rákóczival, ekkora házasságuk már teljesen megromlott, Rákóczi Ferenc már Sienawski hercegnével folytatott viszonyt, ami Amália előtt sem maradt titokban, idővel pedig teljesen elhalt köztük a kapcsolat.

Amikor a férfi száműzetésbe kényszerült, Sarolta Amália nem a politika, hanem a túlélés és a belső béke felé fordult. 1721-ben, már meggyötörten és egészségileg legyengülve, Párizsba érkezett, ahol az idős orléans-i hercegnő pártfogásával belépett a Chasse-Midi zárdába.

A kolostor, ahová Sarolta Amália visszavonult, nem volt rideg cellákkal teli sötét épület, sokal inkább arisztokrata hölgyek menedékhelye, ahol a szigorú regula mögött kis udvarokat lehetett fenntartani, látogatókat fogadni - és természetesen a pletykáktól sem volt mentes. Az orléans-i hercegnő naplójából tudjuk: Sarolta Amália életének utolsó hónapjaiban egy német gróf, Schlieben személyében szeretőt tartott - bár ebben a történészek nem egészen biztosak, a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet egyértelműen megállapítani a kapcsolat természetét.

Sarolta Amália ezután már ebben a zárdában élt egészen 1722. február 8-án bekövetkezett haláláig - a kolostor kertjében temették el, azonban sírja a francia forradalom idején megsemmisült.

A Rákóczi-szabadságharc története: