A török törikönyvek az az egri vár ostromáról olyat írnak, ami felfoghatatlan

Fordítva is hőstett – amikor Eger először szólal meg törökül

Erdal Salikoglu neve egyre ismerősebben cseng itthon. Fordított már hadtörténeti munkát, iszlám kultúrával foglalkozó könyvet, és magyar szerzők regényeit. A Egri csillagok török kiadása – Egri Yildizlari – tavasszal jelent meg, és Salikoglu szerint igazi próbatétel volt ennek a különleges műnek a tolmácsolása.

A regényfordítás 11 hónapig tartott, és számos pontját történelmi kutatásokkal kellett alátámasztania. Nem meglepő, hiszen a török olvasók többsége soha nem hallott az egri vár ostromáról, sem Eger városáról.

Az ostrom említése a török szakirodalomban szinte elenyésző – Salikoglu csupán két-három mondatot talált róla, annak tudatában, hogy végigkutatta az elérhető forrásokat.

A hallgatás fala

Az egri vár védelme a magyar kollektív emlékezet egyik legfényesebb epizódjaként él, míg a török történelemkönyvek lapjain szinte teljesen nyomtalanul maradt a Törökök részéről kudarcba fulladt hadjárat.

Salikoglu szerint ez nem feltétlenül a vereség tagadását jelenti, hiszen más csatákról – például Lepantónál vagy Bécs falainál – részletes beszámolók is fennmaradtak.

Eger különlegessége inkább abban rejlik, hogy a vár elfoglalása stratégiai cél volt.

Két külön hadsereg egyesült, hogy ostrom alá vegye, de a 39 napos küzdelem végén visszavonulni kényszerültek. Ennek ellenére ez az esemény mélyebb nyomot hagyott a magyar történelemben, mint a török emlékezetben.

Hősök, szökevények és valóságon túli nők

Amikor arról kérdezték, melyik szereplő ragadta meg leginkább a fordító figyelmét, a válasza meglepő volt. Nem a hősi Gergő, nem a bosszúszomjas Jumurdzsák – hanem Éva.

Számára ő a társadalmi egyensúly példája, a női jelenlét fontosságának megtestesítője.

Salikoglu szerint Gárdonyi Géza, Éva alakján keresztül egy regényhőst teremtett, ugyanakkor egy eszményt is megfogalmazott – olyasvalamit, ami messze túlmutat a korabeli valóságon.

A 16. században egy ilyen bátor, önálló, erkölcsileg szilárd nőalak meglehetősen valószínűtlen lett volna, különösen annak fényében, hogy a korszak társadalmi normái és a nők számára kijelölt szerepek szigorúan behatárolták a mozgásteret.

Az Egri csillagok szerzője, Gárdonyi Géza azonban tudatosan választott: Éván keresztül azt az üzenetet közvetítette, hogy a nők jelenléte, szerepvállalása és ereje nélkül egyetlen közösség sem lehet teljes, egyetlen nemzet sem működhet egészségesen. Ez a szemlélet különösen közel áll Salikogluhoz, hiszen – mint megjegyzi – a modern Törökország megalapítója, Kemal Atatürk is ezen az elven alapozta meg társadalmi reformjait.

Atatürk hitt abban, hogy egy ország nem haladhat előre úgy, hogy közben a lakosság felét – a nőket – kiszorítja a közéletből, az oktatásból, vagy épp a döntéshozatalból.

Gárdonyi Géza gondolatvilága tehát egyrészről irodalmi szinten is időtálló, másrészről társadalomfilozófiai értelemben is meglepően korszerű.

Regény vagy valóság?

A fordító szerint Gárdonyi Géza írása nem történelmi dokumentum, hanem irodalmi mű. Ennek megfelelően nem minden mozzanat felel meg a valóságnak. Például a Jedikulából való csónakos menekülés időbeli rövidsége teljesen életszerűtlen – Isztambul vizein az erős sodrás miatt ez akár 9–10 órát is igényelne. Mégis, ez nem von le semmit a regény értékéből – hiszen a célja nem a precíz hadikrónika, hanem a hatás. Az irodalom eszközeivel meséli el a múltat.

Zene, gyógyítás, nyelvtanulás

A Egri csillagok fordítása mellett Salikoglu orvosként is dolgozik – fizikoterapeuta, aki Budapesten szerezte szakképesítését. Magyarul is ekkor tanult meg, és ebben – ahogy mondja – nagy szerepe volt a mindennapi szakmai kommunikációnak.

Emellett évtizedek óta zenél, sazon játszik, és gyakran lép fel Kobzos Kiss Tamással. Zenei ízlése érdekes elegyet mutat: egyik kedvence Fazekas Mihály Hortobágyi dala, amelynek zárása ugyan éppen a törököktől „óv”.

Egri vár – és ami mögötte van

Miközben a magyar tanulók a regényből tanulják meg az egri vár védelmének történetét, a török olvasók most találkoznak először azzal, hogy Ali és Ahmed pasa katonái vereséget szenvedtek Eger falainál. Egy olyan információ ez, amely egyetlen török tankönyvben sem szerepel részletesen.

Az az esemény, amely Magyarországon a hősiesség, az összefogás és a hazaszeretet egyik legfontosabb történelmi példáját támasztja alá, Törökországban alig jelenik meg a történelemkönyvekben, legfeljebb a láblécen. Míg itthon az egri vár védelme a nemzeti identitás alapkövét jelentette, Törökországban legfeljebb félmondatban említik – ha egyáltalán szóba kerül. A magyar olvasónak szinte felfoghatatlan, hogy ami nálunk tananyag és irodalmi klasszikus, az egy idegen országban teljesen ismeretlen történelmi epizódként szerepel.

Nem a vereség mértéke vagy a történelmi jelentőség hiánya a meglepő, hanem az, hogy egy egész történelmi epizód egyszerűen kihullott a másik fél emlékezetéből.

Az egri vár, az ostrom, Eger városa, a történelem és Gárdonyi Géza világa most más megvilágításba került – egy török fordító szemével. És talán ez a legfontosabb irodalmi tananyag: megtanulni, hogyan látják mások ugyanazt a múltat.

Ebben a videóban az Egri Csillagok című regény rövid irodalmi elemzése hallható: