Iszonyatos lezárt ajtót nyitottak ki a piramisban, recsegnek a videófelvételek is, amelyeket bemutattak a felfedezésről

Vannak pillanatok, amikor a történelem vastag kőfala mögött valami egészen más világ sejlik fel. Egy olyan világ, amit eddig senki sem látott – és amitől szó szerint egy mozdulat választotta el a felfedezőket. A mexikói Palenque szívében, a dzsungel mélyén álló ősi maja piramisban olyan titkokra bukkantak, amiket évszázadokon át rejtettek el a kíváncsi szemek elől. Évekkel ezelőtt viszont végre megmutatták, mi volt a lezárt ajtó mögött – és a videófelvételeken szinte érezni, ahogy a múlt recsegve-ropogva megmozdul.

Egy titkos lejárat, ami mindent megváltoztatott

1949-ben Alberto Ruz Lhuillier mexikói régész különös lyukakat vett észre az Írások templomának padlóján. Aztán ahogy az első kődugókat kiemelték, egy elrejtett lépcsősort találtak – méghozzá szándékosan törmelékkel feltöltve, hogy soha többé ne jusson le oda senki. Három éven át küzdöttek, hogy szabaddá tegyék az utat, és 1952-ben végre elérték azt a pontot, ahol egy óriási háromszög alakú kőtömb zárta el az utolsó kaput.

Az eseményeket dokumentáló videókon hallani, ahogy a munkások feszítővasakkal, emelőkkel küzdenek a megmakacsolt kő ellen. A zajok, a repedező kövek hangja és a zúgó, morajló levegő szinte fizikai valóságként rázza meg a nézőt. Aztán egyszer csak megtört a kő ellenállása – és feltárult a sírkamra.

A hely, ahol az istenek aludtak

A lezárt kamra közepén egy hatalmas sírkő feküdt. Ruz először oltárnak hitte, de gyorsan rájött, hogy ez egy különálló fedőlap. 24 óra feszített munka után sikerült megemelni – Ruz egy pillanatra sem hagyta el a helyszínt. Amikor végre bepillantott a kő alá, egy emberi koponya nézett vissza rá: Kinich Hanab Pakal, Palenque legendás királya pihent odalent.

A sírkamra színes stukkódíszítései, jade ékszerei, kerámiái egy másik világ üzenetét hordozták. A felfedezés egyszerre régészeti szenzáció és spirituális találkozás volt az ősi maják elképesztő civilizációjával.

Mi rejlett még a piramis mélyén?

De a történet itt nem ért véget. Újabb kutatások során egy még mélyebb, titkos kamrát fedeztek fel a templom alatt, amely idősebb, mint maga a felszíni építmény. A kutatók egy apró nyíláson keresztül videókamerát engedtek le a sötétségbe, és elképesztő látvány tárult eléjük: edények, jade gyöngyök, csontvázmaradványok – és a kamrát borító színes falfestmények, amelyeken kilenc emberi alak látható.

A felfedezett tárgyak közül kiemelkednek a füstölők, amelyeket a maja papok istenekkel való kommunikációra használtak. Ezekre növényi gyantát és vért csepegtettek, majd elégették őket: a füst volt az áldozat, amit az ég felé küldtek.

A dzsungel, ami elnyelte, és a civilizáció, ami túlélte

Palenque városát több mint ezer éve elnyelte a mexikói dzsungel. 300 évvel ezelőtt az első spanyol felfedezők rajzokat készítettek a romokról, majd a 19–20. század fordulóján angol régészek – mint Alfred Maudslay – kamerákkal örökítették meg a látványt. De a város valódi titkait csak a modern kor régészei, évtizedek kitartó munkájával tudták feltárni.

A paloták, a díszes torony – amit talán csillagvizsgálónak használtak –, és a csodás szertartási terek ma is lenyűgöznek. Palenque a maja civilizáció egyik ékköve: egy élő bizonyíték arra, milyen elképesztő tudással, művészettel és hittel építettek várost az ősi világban.

Az alábbi videóban láthatóak a felfedezés pillanatai: