Hirtelen összeomlott egy óriási piramis, támadás érte a levegőből, szétterült, mint lekvár a kenyéren

Számtalan piramis meredezik az égnek az egész világon, de elsősorban az afrikai, amerikai, ázsiai kontinenseken. A legnagyobb és leghíresebb ilyen különleges építményeket Egyiptom homokdűnéi között, az egykor volt nílusi oázisok mellett találjuk. A legendás Kheopsz piramis, és a többi „testvére” lélegzetelállító alkotások, amelyek minden szakértői becslés és számítás szerint meg kellett, hogy haladják az ókori emberek teljesítményét.

Mégis a mai napig büszkén hirdetik a különböző idegen hatások által befolyásolt egyiptomi kultúra erejét és tudását a civilizáció ókori csúcstermékei. Ha valaki azt mondja, hogy piramis, elsősorban ezekre az észak-afrikai, monumentális épületekre gondolunk. Azonban Dél-, és Közép-Amerikában szintén hatalmas kultusza volt a letűnt civilizációk esetében a piramisok építésének.

Azonban a piramisok eltűnése, pusztulása szintén egy érdekes téma.

2024-ben egy mexikói kőpiramis esett áldozatául a természeti erőknek. A szóban forgó építmény elkenődő, szétfolyó lekvárhoz hasonló megsemmisülése tavaly nyáron történt Michoacán államban. A folyamatos esőzés miatt a körülbelül 15 méter magas helyi, négyzet alakkal bíró piramis megadta magát, és a déli oldala felé összeroskadt, beomlott. Az egykori Michoacán Királyság szerencsére még egy piramist, valamint egy tornyot és egy néhány sírt még hagyott az utókor számára, azonban a lelőhelyen történt leletpusztulás így is drámai hatású az éghajlatváltozás szörnyűségének köszönhetően.

Ihuatzioban lévő piramisok közül tehát csak egy sérült meg, de a mexikói szakértők szerint a lekvár módon szétfolyt kőtörmelék halom kritikus állapotot idézett elő az állapotában. Azonban ez az esemény gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. A meteorológusok szerint  a kritikus forró hőmérsékletet az elmúlt 30 év legsúlyosabb szárazsága csak tovább rontotta. A talaj hatalmas rétegében gyakorlatilag csont szárazzá változott, ám a július végén érkező hirtelen és heves esőzések  a fellazult, töredezett talajt teljesen instabillá tették.

Innentől kezdve az összeomlás elkerülhetetlenné vált.

A régészek és a helyi bürokrácia azonban együttesen dolgoznak azon, hogy egyrészt elkerüljék az ehhez hasonló eseteket, valamint, hogy a károkat szenvedő piramist megmentsék a további enyészettől. Egyes kutatók pedig figyelmeztetnek, hogy a piramisok, mint szent és szakrális épületek a helyi babonák részei már ezernél is több éve. Egy ilyen katasztrófát egyértelműen rossz ómenként értelmeztek már akkor, és most is egyaránt.

Egykor a különböző dél-, és közép-amerikai civilizációk extrém mértékben kötődtek a vallási kegyhelyeikhez, azok pusztulását egyértelműen az isteneik haragjának, a természet gonosz erőinek tulajdonították. Ehhez társították már több száz évvel ezelőtt is a globális klíma hullámzásait és szélsőséges elemeit. De még az európai hódítók eljövetelét is társították az istenek dühéhez, illetve fizikai jelenségek babonás kifutásához.

Rekordméretű szárazság okozta a piramis pusztulást:

Forrás: Science Alert