Idegen élőlény csontjai találták meg a Vatikán alatt, hihetetlen történet kapcsolódik hozzá

Amikor 1962 februárjában munkagépek zúgtak fel a Vatikán udvarán, senki sem sejtette, hogy nem egyszerű korszerűsítés veszi kezdetét, hanem egy különös, évszázadok óta elfeledett rejtély újranyitása. A fűtési rendszer átalakítása miatt feltárt földréteg alól először egy hatalmas csontdarab, majd egy óriási fog és állkapocs került elő. A döbbent munkások először arra gondoltak, hogy talán egy őskori élőlény, egy dinoszaurusz maradványaira leltek.

A felfedezés azonban jóval közelebb engedett a történelemhez, mint azt elsőre gondolták.

A megtalált csontok egy hatalmas elefánthoz tartoztak – nem is akármilyenhez. A 16. század elején a portugál király, I. Mánuel, egzotikus ajándékot küldött a római pápának: egy indiai elefántot, Hannót, aki akkoriban különleges meglepetésnek számított Európában. A Római Birodalom bukása óta nem járt elefánt Itáliában, így Hannó megjelenése elképesztő szenzációnak számított a régi idők metropoliszában, Rómában.

A fiatal elefánt 1514 telén érkezett meg a Vatikánba, és pillanatok alatt a pápa kedvencévé vált. Ünnepélyes bevonulása után a Belvedere-udvarban külön pódiumot alakítottak ki számára. Bár a szándék helyesnek minősült, a körülmények messze nem feleltek meg az állat igényeinek. 

Halhatatlanság aranyáron – az arannyal gyógyított elefánt

Hannó alig pár évig élt: a hosszú utazás, a nem megfelelő ellátás, végül pedig egy arany alapú, korabeli gyógymód okozta a halálát.

A 16. században, főként az európai udvarokban, elterjedt, ugyanakkor abszurd nézet volt, hogy az arany gyógyító hatású, különösen belsőleg alkalmazva.

Az aranyat porrá őrölve vagy folyadékba keverve adták be betegnek hitt embereknek vagy állatoknak – ebben az esetben – Hannónak, az elefántnak.

Úgy gondolták, hogy az arany megtisztítja a testet, erővel és vitalitással ruházza fel a betegeskedő teremtményt, sőt, a tévhit szerint halhatatlansággal is megajándékozza a pácienst, vagy a kimerült jószágot.

A bizarr módszer természetesen mérgező volt, főleg nagy dózisban. Az arany nem oldódik jól a szervezetben, és súlyos belső szervi károsodást okozhat. Mivel Hannó már legyengült állapotában volt, a „kezelés” csak rontott a helyzetén, feltehetően mérgezés okozta a halálát.

A pápa mélyen megrendült kedvence elvesztése miatt. Úgy döntött, méltó módon temetteti el az elefántot – közvetlenül a Vatikán falain belül. A sír helye azonban évszázadokra feledésbe merült… egészen a véletlennek köszönhető felfedezésig.

Egy hétköznapi munka során bukkantak rá arra az élőlényre, amely egykor királyi diplomáciai ajándék volt, majd a pápa szívének egyik legfontosabb szereplőjévé vált.

A felfedezés ráadásul emlékeztet minket arra is, hogy mennyi titkot és feltérképezésre váró rejtélyt rejthet még a Vatikán.

Hannó története feleleveníti egy birodalom elfeledett világát: azt a korszakot, amikor a királyok és pápák közötti ajándékozás az aranyeső és birtoklás mellett, élő csodákról is szólt. Egy egzotikus élőlényt, amely kontinenseken átívelő utat tett meg, hogy elnyerje a világ egyik legbefolyásosabb emberének tetszését – önmagában is beszédes jelképe ennek a különös, már-már mesébe illő korszaknak.

A történészek és régészek azóta is vizsgálják a maradványokat, amelyek újabb és újabb kérdésekkel buzdítják a közvéleményt. Mi mindent rejthet még a föld a Római Birodalom és a katolikus egyház szívében? Milyen egyéb, elfeledett sorsok várnak kibontakozni, hogy egy véletlen ásatás során ismét fény derüljön mivoltukra?

Ebben a videóban Zabolai Margó osztja meg gondolatait az idegen élőlény történetéről: