promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
 Kétszer látták Kádárt sírni, rendkívüli oka volt

Kétszer látták Kádárt sírni, rendkívüli oka volt

Borítókép:  Profimedia
Történelem & Tudomány
Kategória fejléc

A történelem nem ismeri a könnyeket – kivéve, ha Kádár Jánosról van szó. Mi volt az a két meghatározó esemény, amely miatt a vaskezű politikus nem tudta visszatartani a könnyeit?

Kétszer látták Kádár Jánost sírni, rendkívüli oka volt

Kádár János neve egybeforrt Magyarország 20. századi történelmével. Az MSZMP vezetőjeként és a szocialista rendszer kulcsfigurájaként hosszú évtizedeken keresztül határozott, olykor kíméletlen politikusként ismerték. Mégis volt két pillanat, amikor az érzelemmentes vezető könnyei utat törtek maguknak. Mit árul el ez Kádár János személyiségéről és politikai örökségéről?

A hatalom végnapjai – a végzetes felismerés

1988-ban Kádár Jánost félreállították. A pártvezetés egy szervezett politikai manőver keretében fosztotta meg hatalmától, hivatalosan egészségi állapotára hivatkozva. Bár mindenki tagadta, Kádár tudta, hogy politikai pályafutása véget ért. Ekkor történt az első eset, amikor sírni látták.

„Védjék meg a szocializmust. Én nem tudtam, de hátha maguk igen” – mondta utolsó tanácsaként a pártvezetésnek.

Tudta, hogy az MSZMP széthullása megpecsételi mindazt, amit addig felépített. A hatalom átadását fájdalmasnak élte meg, mert nem látta maga előtt azokat az utódokat, akik továbbvihették volna az általa képviselt rendszert.

Barátok és hatalmi játszmák – a második könnycsepp

Kádár János politikai szövetségesei mellett személyes kapcsolatokat is ápolt a szocialista blokk vezetőivel. Különösen szoros viszony fűzte Jurij Andropovhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárához. 1983-ban, amikor Andropov halálának híre elérte, Kádár Jánost másnap soron kívül tájékoztatták. A jelentés a hivatalos hírek mögötti valóságot is feltárta előtte, és egyértelművé tette, hogy az egyik legfontosabb szövetségese már nem lesz többé mellette.

Amikor megkapta a hírt, hallgatott, majd könnyekben tört ki. Ez a pillanat, amelyet azok is megrázónak írtak le, akik mellette álltak, rávilágított egy eddig kevéssé ismert oldalára: a szocializmus vaskezű vezetője is ember volt, akit mély érzelmek fűztek egyes politikai társaihoz.

A történelem kettős mércéje

Kádár János megítélése Magyarország történelmében máig megosztó. Egyesek a stabilitás megteremtőjét látják benne, mások az 1956-os forradalom leverésének egyik fő felelősét. A Munkáspárt és az MSZMP örökségét hordozók sokan a fejlődés és a társadalmi mobilitás időszakaként tekintenek rá, míg mások az elnyomás, a besúgórendszer és a politikai megtorlások korszakaként emlékeznek a nevéhez fűződő évtizedekre.

Akárhogy is, az a két pillanat, amikor Kádár János könnyei kibuggyantak, egy ember érzelmein túl egy korszak alkonyát is megtestesíti. Egy olyan rendszert, amelynek végzetét maga a történelem írta meg, és amelynek utolsó vezetője a saját sorsával együtt látta megpecsételődni az általa képviselt világot.

Az alábbi videóban érdekes tényeket oszt meg a narrátor Magyarország egykori vezetőjéről, a szocialista éra meghatározó alakjáról, Kádár Jánosról: