Kádár János rendkívüli világrekordját 20 évig senki nem tudta megdönteni

Kádár János szenvedélyesen szeretett vadászni, de a zsákmányejtés a kommunista vezető számára nemcsak kikapcsolódás volt. Ahogy évszázadok óta divat felsőbb körökben, a népköztársaság első emberei is rendszeresen fogtak puskát nyulakra, őzekre, szarvasokra, fácánokra. Eközben nem ritkán exkluzív találkozók és politikai egyeztetések zajlottak.

Kádár nem utazott Afrikába vagy más egzotikus helyekre, inkább a magyar vadászterületeken hódolt szenvedélyének. Gyakran megfordult a Gemenci-erdőben, ahol gímszarvasokat és vaddisznókat terített le, de kedvelt területe volt a Dunántúl, különösen Somogy és Zala megye vadászterületei is. Ezek az események  rendszerint szűk körben, megbízható társaságban zajlottak, bár alkalmanként külföldi vendégeket is fogadott.

Évtizedekig Kádár János tartotta a világrekordot a kilőtt dámszarvasok listáján

Kádár János nevéhez fűződik a magyarországi dámbika-vadászat egyik legkiemelkedőbb rekordja. 1972-ben, a Gyulajban található vadászterületen elejtett egy óriási dámbikát, amely trófeájával évtizedeken keresztül rekordernek számított. A bika agancsának tömege 4,44 kg (más források szerint 4,42 kg) volt.

Fotó: Gyulaj Tamas / Wikipedia

A dámlapátot az olaszországi Torinóban bírálta el a nemzetközi bírálóbizottság és 220,31 CIC-pontra értékelte 1973-ban, ezzel világrekord lett. A legendás Kádár-bika a maga egészen különleges terpesztésével és csipkézettségével egészen 1992-ig, közel 20 évig őrizte vezető helyét a nemzetközi CIC világranglistán. 

Több mint fél évszázad kellett ahhoz, hogy valaki megdöntse az agancshoz kapcsolódó súlyrekordot, 2023 októberében azonban két vadásznak is sikerült. Egy magyar vendégvadász 5,25 kilós, egy svájci pedig 6,35 kilós trófeájú vadat lőtt a Gyulaji Erdészet területén.

Már a bronzkorban is vadásztak Gyulajon

Adódik a kérdés, hogy mi van ezen a vidéken, hogy ilyen hatalmas dámszarvasok legelésznek? A válasz az, hogy Európa leghíresebb dámvadállománya a gyulaji vadrezervátum erdejében él. A Zrt. jogelődjei rendkívül gazdag vadászati múltra és eredménylistára tekintenek vissza és ezt a dicső örökséget a mai napig igyekszik megőrizni a vadásztársaság.

Sőt, régészek által feltárt leletek sokasága bizonyítja, hogy már a bronzkorban és természetesen a honfoglalás korában is jelentős volt a vadgazdálkodás a Tolna vármegyei területen. Később voltak olyan időszakok, például a török hódoltság idején, amikor a jelentős túlvadászat miatt szinte teljesen eltűntek a dámszarvasok és a vaddisznók. Mostanra azonban a tudatos és tervezett vadgazdálkodásnak köszönhetően ismét helyreállt az egyensúly.