Különös dolog derült ki az ősi egyiptomiak együtthálási szokásairól

Amikor az ókori Egyiptomra gondolunk, először talán a piramisok, a múmiák vagy a szfinx jut eszünkbe – nem pedig az, hogy milyen szokásaik voltak az együttéléssel, együttalvással vagy az emberi kapcsolatok bensőséges oldalával kapcsolatban. Pedig az egyiptomiak számára ezek az élet természetes részei voltak, és egyáltalán nem övezte őket titkolózás vagy szégyenérzet.

A párkapcsolatokat és a fizikai közelséget sokkal inkább az isteni teremtéshez és az élet körforgásához kapcsolták, mintsem valami elhallgatandó dologhoz.

A szeretet és a testi kapcsolatok az istenek világában is fontos szerepet játszottak, így a halandók sem viszonyultak hozzájuk másképp.

Hieroglifák, amelyek nem a háborúról mesélnek

Az egyiptomi művészetben számos ábrázolás fennmaradt, amely nem csupán isteni mítoszokat, hanem mindennapi emberi kapcsolatokat is megörökít.

Ezek között akadnak olyan freskók és papirusztekercsek is, amelyeken szerető párok láthatók ölelkezve, egymás kezét fogva vagy épp bensőséges pillanatokban.

Nem véletlen, hogy sok sírkamrában is helyet kaptak ilyen jelenetek. Az elhunytak szerették volna a túlvilágon is megőrizni testi és lelki kapcsolataikat, így fontos volt számukra, hogy ezeket a pillanatokat a halálon túlra is magukkal vihessék – legalábbis képek és szimbólumok hagyatékaként.

Szerelem, mint az isteni rend része

Az egyiptomi hitvilág szerint az együttlét nem egyszerű emberi vágyból fakad, sokkal inkább isteni erőből.

Az egyik legismertebb mítosz szerint Ízisz istennő a szerelem erejével hozta vissza férjét, Oziriszt az életbe. Ez a történet jól példázza, mennyire szoros kapcsolatot láttak az érzelmi és testi kapcsolatokban, valamint az isteni teremtőerő között.

A férfi-nő kapcsolatot az egyiptomiak úgy értelmezték, mint az egyensúly fenntartását a világban – akár párkapcsolatban, akár családon belül. A testi közelség tehát örömforrás és spirituális cselekedet is volt egyszerre, amely harmóniát teremtett ember és isten, halandó és örökkévaló között.

Oktatás papiruszon: nem volt titok, hogyan működik az ember

Talán meglepő, de az ókori Egyiptomban a gyermekeket és fiatalokat is oktatták az emberi kapcsolatok és az együttélés természetéről. A papiruszok és iskolai szövegek sokszor tartalmaztak olyan példákat vagy tanításokat, amelyek az emberi test, a házasság (így az együttlétek) vagy a családi együttélés kérdéseit érintették – nyíltan és őszintén.

Egyes források szerint még időszakos naptárakat is készítettek, amelyek azt tanácsolták, mikor érdemes közeledni a párunkhoz – a csillagok állása vagy vallási ünnepek alapján. Ez is mutatja, milyen mélyen beépült az együttlét szentsége a hétköznapi életbe.

Művészet, mágia és mindennapi szerelem

Az együttháláshoz az egyiptomiak gyakran társítottak mágikus elemeket is: amuletteket, illóolajokat, különleges italokat vagy rituálékat, amelyek célja az érzelmi és testi kapcsolat megerősítése volt. A szerelem ilyen formában való megnyilvánulása tehát, szertartás, művészet és mágia is volt egyszerre.

Bár évszázadok választanak el bennünket ettől a világtól, az üzenet, amit az ókori egyiptomiak hagytak ránk, ma is érvényes: az emberi kapcsolat, az érintés és a közelség nem szégyellni való, hanem a lét egyik legszebb és legősibb ajándéka.

Az alábbi videó bemutatja az ókori egyiptomiak különös és talán meglepő szerelmi életét: