Csatában esett el a magyar katona, 11 év múlva megjelent

Báró Károlyi István huszárkapitány hősiességéről vált ismertté az 1686-os, törökök elleni első zentai csatában. Már a küzdelem elején kitűnt bátorságával: amint megfújták a rohamra hívó kürtöt, előrelovagolt, és hősiesen vetette magát az ellenség közé. Bár a törökök körbefogták, kétszer is sikerült kitörnie a gyűrűből. Harmadszorra azonban szerencséje cserbenhagyta – egy török harcos a dzsidájával átszúrta, ahogy Bánó Attila 55 meghökkentő történet a magyar történelemből című könyvében olvasható.  

Barkóczy Ferenc tábornok, aki jól ismerte az elesett kapitány édesapját, részvétét fejezte ki a családnak, majd kérte a szegedi kegyesrend főnökét, hogy intézkedjen a hős katonatiszt temetéséről. A páter azonban csak négy nappal később tudott eleget tenni a felkérésnek, mert akkoriban rengeteg teendője akadt. Addigra a csatatéren tűz ütött ki, amely mindent felperzselt, a katonák holttestei is felismerhetetlenné váltak.  

Bár a testeket már nem lehetett koporsóba helyezni, a szertartást megtartották, és a páter szentmisét celebrált az elhunytak lelki üdvéért.  

Ismét felbukkant a csatában elesett magyar katona

Tizenegy évvel később egy férfi érkezett Bécsbe, aki feltűnően hasonlított Károlyi Istvánra. A férfi Lipót császár előtt azt vallotta, hogy a zentai csatában, amikor harmadszor is bekerítették, minden fegyverét elvesztette, és már csak tőrével tudta megvédeni magát. Ezzel a tőrrel leszúrt egy idősebb török harcost, aki állítólag egy pasa testvére volt. A halott ráesett, így menekült meg a biztos haláltól, hiszen a rá szánt dárdacsapásokat a török teste fogta fel. Ezt követően az elhunyt pasa testvére elhurcolta a csatatérről és bosszúból börtönbe vetette.  

A csata után, a hamuban megtalálták az „elesett” Károlyi fegyvereit, amelyeket el is küldtek a gyászoló családnak. 

Segítséggel menekült haza a török fogságból

A férfi időközben török gályán raboskodott, nyomorúságos körülmények között. Állítólag mindenkinek azt mondta, bármekkora összeget hajlandó megfizetni, ha valaki kiváltja őt a fogságból. Végül szerencséjére egy Liszkai Miklós nevű magyar, az angol kereskedő, William Farrington szolgája hallotta meg a segélykérést és a gazdag kereskedő segítségével kiszabadította. Farrington sejtette, hogy ha személyesen tárgyal a pasával, az csak felverné az árat, ezért helyette a szolgáját küldte, így kedvezőbb áron sikerült a váltságdíjat megfizetni.  

Hazatérve a férfi ügyvédet fogadott, és visszaszerezte a Károlyi család vagyonát. Ám hamarosan gyanú ébredt a rokonokban: míg az egykori Károlyi István szelíd, jószívű és szerény ember volt, az állítólag „visszatért” kapitány durva, erőszakos és iszákos lett. Ráadásul alig emlékezett korábbi életére, és még olvasni, írni elfelejtett.   

Egyre többen állították, hogy szélhámossal van dolguk

A család végül bíróságra vitte az ügyet, és hosszas pereskedés után kiderült, hogy a férfi valójában Nagy Gergely, akit apja és testvérei is felismerték a tárgyalás során.  

A történet vége azonban a múlt homályába veszett, az ál-Károlyi ugyanis a végső tárgyalás előtt megszökött, így elkerülte a büntetést.