130 év után megváltozhat az Országház épülete

A budapesti Országház egy impozáns építészeti remekmű, amelyhez egyedülálló, föld alatti technológiai megoldások is kapcsolódnak. A parlament-alagutak eredetileg az épület hűtő-fűtőrendszerének működését segítették, kihasználva a természetes légmozgás és a vízhűtés előnyeit. Az úttörő megoldás biztosította, hogy a képviselőház és a felsőház termeiben mindig megfelelő hőmérséklet uralkodjon. A Kossuth tér történetének változásai azonban az idők során megpecsételték ennek a különleges rendszernek a sorsát.

Hogyan működött a különleges hűtő-fűtőrendszer?

Az Országház-hűtő-fűtőrendszerének létfontosságú elemei a két hatalmas vízmedence voltak, amelyek a Kossuth tér pázsitos területein kaptak helyet.

Ezeket föld alatti parlament-alagutak kötötték össze az épület légcsatornáival, ezzel biztosították a hideg és meleg levegő szabályozását. A fűtést a mai Balassi Bálint utcában található kazánház biztosította, ahonnan a meleg levegő szintén a föld alatt áramlott az épületbe.

A hűtés még speciálisabb megoldáson alapult. Az egyik alagút végében található rotunda tér közepén egy hatalmas, tálszerű szerkezet állt, amelybe folyamatosan vizet juttattak. Ez a víz a peremen túlfutva vízfüggönyt hozott létre, amely megtisztította és lehűtötte a beáramló levegőt.

A hosszú, vastag téglafalakkal rendelkező alagutak hasonló elven működtek, mint a borospincék, így biztosították az állandó hűvös hőmérsékletet az Országház termeiben.

A rendszer megszüntetésének okai

A Kossuth tér történetének egyik fordulópontja 1927 volt, amikor Horvay János Kossuth-szobrát felállították a téren. Mivel az emlékmű elhelyezése miatt a vízmedencék zavaró tényezővé váltak, a felszíni létesítményeket elbontották, az alagutakat pedig feltöltötték.

Az 1930-as években a déli térrészen, II. Rákóczi Ferenc szobrának felállításakor hasonló átalakítások történtek. Az új, rövidebb hűtőalagutak hatékonysága már nem érte el az eredeti rendszerét, ezért a nyári hónapokban jégtömböket kellett elhelyezni bennük, hogy megfelelő hűtésről gondoskodjanak.

A régi hűtő-fűtőrendszer nyomai sokáig feledésbe merültek, egészen a 2013–2014-es térrekonstrukcióig, amikor az egykori parlament-alagutakat újra felfedezték.

Az eltemetett rotunda teret és az alagútrendszer egyes szakaszait kiállítótérré alakították, így ma már a látogatók is betekinthetnek az Országház múltjának egyik legkülönlegesebb mérnöki megoldásába.

Steindl Imre terveiből született építészeti örökség

A budapesti Országház tervezője, Steindl Imre építész, az akkori technológiai újításokat felhasználva hozta létre ezt a forradalmi rendszert. A 19. század végi mérnöki megoldások még ma is lenyűgözőek, hiszen a hűtő-fűtőrendszer már akkor képes volt fokozatosan szabályozni az épület belső hőmérsékletét. Bár az eredeti funkcióját nem tölti be, az Országház földalatti alagútjai ma is a magyar építészettörténet kiemelkedő részét képezik.

Korszerűsítés előtt az Országház klimatizálása

Az Országház klimatizálási rendszere hamarosan jelentős változáson mehet keresztül. Az eddigi megoldás, amely az épület alatti alagutakon vezette át a levegőt, egykor forradalmi mérnöki teljesítménynek számított, ám a modern energiahatékonysági és fenntarthatósági szempontok miatt időszerűvé vált a rendszer korszerűsítése. A tervek szerint a teljes klimatizálást egy új, korszerű technológia váltja fel, amely hatékonyabb és fenntarthatóbb megoldást biztosít az épület hőszabályozására. Bár a földalatti alagútrendszer egykori funkcióját így már nem tölti be, történelmi jelentősége továbbra is megmarad, és a jövőben akár más célokra is hasznosíthatják.

Az alábbi videóban az Országház építésének fortélyai kerülnek bemutatásra: