A nácik megtalálták Atlantiszt, Hitler egy ősi szöveg alapján gondolta újra a birodalomát

Hitler egyik alapeszméje volt, hogy a német egy árja faj, amely minden más nép fölött áll. Ennek mintegy megerősítéseként a második világháború előtt a nácik egy ókori római kézirat után kutattak, amely bizonyítékul szolgálhatott volna arra, hogy a német egy felsőbbrendű faj, az árják leszármazottai, akik Atlantiszról származnak, írta a Greekreporter. 

Az elsüllyedt Atlantisz népének leszármozattai a németek?

Hitler és az SS vezetői komolyan úgy vélték, hogy Atlantisz elsüllyedése után az ott élők északra vándoroltak, és a mai Németország területén telepedtek le. Az árja felsőbbrendűség elméletének megerősítésére Tacitus ókori római történetíró Germania című művére hivatkoztak.

Tacitus a germánokat harcias, tiszta vérű, és más népekkel nem keveredő nemzetként írta le, akik számára a vereség felért egy szégyennel. A szerző a könyvben a germánokat rettenthetetlen, legyőzhetetlen harcosok fajként mutatja be, akiket egy erős germán főnök vezet, aki a 20. századi németek sztereotip jellemzőivel rendelkezik: szőke haj és kék szem. Ez a kép tökéletesen illett a náci propaganda narratívájába.

Szinte mindent megtettek a nácik a könyv megszerzéséért

Heinrich Himmler, az SS vezetője létrehozott egy áltudományos szervezetet, az Ahnenerbét, amelynek célja az árja felsőbbrendűség bizonyítása volt. A cél érdekében a nácik minden eszközt bevetettek, még az okkult és mitológiai elemeket is felhasználták.

A Germania eredeti kézirata egy 15. századi gyűjtemény, a Codex Aesinas része volt, amely az olasz Baldeschi Balleani grófi család tulajdonában állt. Himmler és a nácik mindent megtettek, hogy megszerezzék ezt a könyvet, mivel úgy gondolták, hogy az igazolja felsőbbrendűségüket és jogukat Európa uralmára. 

Még az olasz diktátort, Mussolinit is megpróbálták bevonni, hogy közvetítsen a könyv megszerzése érdekében, de a gróf nem volt hajlandó eladni. A háború vége felé Hitler még egy SS-egységet is küldött a kézirat ellopására, de sikertelenül. 

Tacitus műve valamikor 103-106 közötti időszakban születhetett és évszázadokon át hatással volt az emberek gondolkodására. Ezen felbuzdulva a nácik is fel akarták használni saját céljaikra. 2011-ben a Harvard Classics professzora, Christopher Krebs megírta az ókori római kézirat történetét, amit a nácik kerestek. A legveszélyesebb könyv: Tacitus Germaniája a Római Birodalomtól a Harmadik Birodalomig leírja a könyörtelen keresést a könyv után, amellyel a nácik támogathatták és igazolhatták volna tervüket, hogy uralják Európát és kiirtsák az úgynevezett nemkívánatos fajokat.

A nácik számára a Germania egyfajta Szent Grállá vált, amely megerősítette volna ideológiájukat. Bár a háború során nem sikerült megszerezniük a kéziratot, a náci propaganda előszeretettel használta Tacitus szavait arra, hogy igazolja az árja faj felsőbbrendűségét és a németek uralkodói jogát Európa felett. 

Az igazság azonban az, hogy Tacitus aligha gondolta volna, hogy művét évezredekkel később egy totalitárius rendszer saját céljaira használja majd fel.