Mi köze a grenadírmarsnak a gulyáságyúhoz? A magyar katonák tudták a választ

Különös elnevezése van néhány magyar ételnek. Olyan fogás is van a hazai gasztronómiában, amit más néven emlegetnek az ország egyik végében, mint a másikban, pedig az elkészítési mód ugyanaz. A krumplis tészta az iskolai menzán az előkelőbben hangzó burgonyás metélt címszóval szerepel. Pedig vannak ennél izgalmasabb elnevezései is: grenadírmars vagy gránátoskocka.

A grenadírmars hagyományos magyar étel, amely főtt burgonyából és főtt tésztából készül, pirospaprikával és zsiradékkal ízesítve. Egyszerű, olcsó és laktató, sokáig eltárolható alapanyagokból lehet összedobni, ezért korábban különösen a katonák és a szegényebb rétegek körében volt népszerű.

Honnan származik a grenadírmars neve?

A név a grenadéros, vagyis a gránátos katona és a mars, azaz menetelés, hadjárat szavakból ered. Ez utal arra, hogy azoknak a katonáknak adták, akik nehéz súlyokkal, gránátokkal meneteltek, de gyors és egyszerűen elkészíthető, ugyanakkor tartalmas ételre volt szükségük, amit tábori körülmények között főztek nekik.

Savanyúsággal és tejföllel még finomabb, azonban ilyenekről csak álmodhattak háború idején a katonák.

A gulyáságyú is egy katonai szleng eredetileg

A folyton mozgásban lévő, nagy létszámú sereg ellátását katonai mozgókonyha biztosította régen. Ez egy hordozható üst volt, aminek hosszú, egyenes kéménye volt, ezért a katonák elnevezték gulyáságyúnak. 

A gulyáságyúnak kerekei is vannak, mint egy ágyúnak, lovaskocsival húzták. Legtöbbször valóban gulyáslevest vagy valamilyen tartalmas egytál ételt készítettek benne háború idején. Legtöbbet a 19. század végén és a 20. században használták a hadseregek, mivel lehetővé tette, hogy nagy mennyiségű ételt főzzenek egyszerre a fronton szolgáló katonáknak.

Hús azonban nem mindig akadt a sanyarú körülmények között harcolóknak a háborúban, ahogy a zöldség utánpótlás is akadozott sokszor. Így a szakácsoknak ki kellett találniuk egy olyan ételt, amit tartós alapanyagokból készíthettek el és a katonák sem háborogtak miatta. 

Így került fókuszba a megfelelő körülmények között akár a világ végezetéig is tárolható szárított tészta, a hónapokig elálló burgonya, a vöröshagyma, a zsír és a szárított, őrölt pirospaprika. Ezekből viszonylag gyorsan és olcsón varázsolhattak meleg ételt a katonák tányérjába.

Így főztek a németek gulyáságyúban a második világháborúban: