Előkerült egy 160 éves fotó a gízai Szfinxről, valami nem stimmel rajta

A gízai nagy Szfinx, a világ egyik legrégebbi és legismertebb szobra, 4500 éve áll a Nílus egykori völgyének szélén, és mintegy jelképesen őrzi a piramisokat. Hosszú időn keresztül a sivatag fogságában volt, az elmúlt évezredek alatt szinte teljesen betemette a homok, és csak az utóbbi évszázadokban kezdődtek meg a komolyabb munkálatok a felszínre hozatalára.

Számos, többé-kevésbé hitelesnek mondható rajz született korábban a Szfinxről, ezért is különleges jelentőségű a legelső fénykép, egy 1864-ben készült felvétel. Ez már teljes valójában mutatja meg az egyiptomi műemléket, úgy, ahogyan az a 19. század közepén kinézett. Egy olasz–brit fotográfus, Antonio Beato készítette a képet, amikor japán szamurájok látogattak el a piramisokhoz.

A fotó alapján úgy tűnik, mintha a Szfinx jóval kisebb lenne a jelenlegi méreteinél. A magyarázat erre az, hogy az 1800-as évek közepén az építmény jelentős része még a homokban volt. Annak ellenére is jórészt eltemetve maradt, hogy addigra már többen megpróbálkoztak a történelem során a teljes feltárással.

Már az ókorban betemette a homok a Szfinxet

Az első dokumentált próbálkozások a Szfinx kiásására még az ókorban történtek. IV. Thotmesz fáraó (i.e. 15. század) egyik sztéléje szerint egy álmot látott, amelyben az akkor ezer éves Szfinx azt kérte tőle, hogy szabadítsa meg a homoktól és uralkodóvá teszi. Ennek hatására részleges tisztítást végeztek, de a következő évszázadok során ismét betemette a műemléket a sivatagi homok.

A modern kori ásatások az 1800-as évek elején kezdődtek meg. Az első komolyabb feltárást Giovanni Battista Caviglia olasz kapitány végezte 1817-ben, de csak a Szfinx mellkasát sikerült szabaddá tennie. Az 1850-es években Auguste Mariette francia régész szintén megpróbálkozott a szobor teljes feltárásával, ám a teljes test kiásására nem volt elegendő erőforrása.

A Szfinx teljes feltárását végül egy egyiptomi régész, Émile Baraize végezte el 1925 és 1936 között. Az ő munkája során az emberarcú építmény teljes testét kiszabadították a homok fogságából, és a környező területet is feltárták. Eközben számos titokra is fény derült, például rejtett üregeket és járatokat találtak, amelyek eredete és célja máig vitatott.

A Szfinx jelenlegi magassága körülbelül 20 méter, hossza pedig 73 méter. 100 évvel ezelőtt, amikor még jelentős része homok alatt volt, valószínűleg csak a feje és a vállai látszódtak ki, így a látható magassága alig érhette el a 10-12 métert, ahogy az a fotón is látható.

Jelenleg nem folynak nagyobb ásatások a Szfinx körül

A régészeti munkálatok nagyrészt befejeződtek a helyszínen, azonban folyamatos kutatások zajlanak, főként nem invazív módszerekkel, például radaros berendezésekkel, hogy további rejtett üregeket vagy alagutakat fedezzenek fel a szobor környezetében. A Szfinx állagmegóvása is kiemelt fontosságú, mivel az időjárás és a környezetszennyezés további jelentős károkat okozhat a kőfelületen.