Hihetetlen: az ókori rómaiak 2000 évvel ezelőtt már gyorséttermekben étkeztek, eszük ágában nem volt otthon főzni

Thermopolium: gyorséttermek az ókori Rómában

Képzeljük el, hogy egy forró nyári délutánon sétálunk az ókori Róma nyüzsgő utcáin. A piac zsongása, a kovácsok kalapácsának csattogása és a pletykálkodó polgárok hangja keveredik a levegőben. Aztán megcsap minket egy ismerős illat: fűszeres bor, sült hús és frissen sült kenyér aromája árad egy apró, utcára nyíló kis helyiségből. Egy thermopolium előtt állunk, Róma egyik kedvenc gyűjtőhelyénél, ahol a hétköznapi emberek (néha a tehetősebbek is) meleg ételt és egy jó beszélgetést kerestek.

A thermopolium - amelynek neve a görög thermos (meleg) és poleo (eladni) szavakból ered - mondhatni a mai modern gyorséttermek elődje volt. Ezek az apró kifőzdék az utcafrontra nyíltak, ahol egy hosszú, kőből készült pult szolgált kiadóablakként. A pult tetején mély, kör alakú nyílások sorakoztak, amelyekben nagy agyagedények (dolia) pihentek - az edényekben pedig forró leves, párolt hús, lencsefőzelék vagy akár mézes bor lapult.

Ezeknek a fajta étkezdéknek különösen nagy jelentőségük volt a római társadalomban. A legtöbb római lakásban ugyanis nem volt konyha - az egyszerű emberek nem sütöttek-főztek otthon, hanem a közeli kifőzdékből szerezték be napi betevőjüket. Ha pedig már ott voltak, nemcsak enni jöttek, hanem beszélgetni, vitatkozni, pletykálkodni is - a mai Olaszországban sem ritka az ilyen jelenet.

Pompeji felfedezett titkai

Az intézmény valódi jelentőségét talán az mutatja legjobban, hogy Pompejiben, a vulkán által eltemetett városban közel 90 ilyen vendéglátóhelyet tártak fel a régészek. Az egyik legjobban megőrzött thermopolium nemcsak egy étkezdét, hanem egy apró műalkotást is rejtett. A pultját gyönyörű freskók díszítették, amelyek az elérhető fogásokat reklámozták: egy csirke, néhány hal, és két fejjel lefelé lógó kacsa hirdette, hogy itt bizony igen finom falatok várnak az éhes vendégekre.

A kutatók még ételmaradványokat is találtak a doliák mélyén, többek között kecskehús, sertéshús, halak és bab maradványait, sőt, borral készült lencsét is. A pompeji thermopolium tökéletesen megmutatta, milyen volt egy ókori római ebéd: egyszerű, laktató, és mindig frissen készült.

A római gyorséttermek vendégei

Hiba lenne azt gondolni, hogy a thermopoliumok csak a szegények számára voltak vonzóak. Bár elsősorban a munkások és a kereskedők étkeztek itt, a társadalom minden rétegéből érkeztek vendégek. Az emberek itt találkoztak üzlettársaikkal, megbeszélték a politikai híreket vagy éppen összefutottak egy régi ismerőssel.

Itt bizony nagybetűs mediterrán élet zajlott - néha még balhé is akadt. Mivel ezek a helyek tökéletes terepet biztosítottak a társalgásra és a társadalmi életre, gyakran előfordultak itt veszekedések, sőt, kisebb bűncselekmények is. Egyes források szerint az étkezdéket olykor a helyi hatóságok is figyelemmel kísérték, mert itt zajlottak a titkos üzletek és a szerencsejátékok is.

Thermopolium: az ókori street food öröksége

Bár az ókori Róma sajnos már a múlté, a thermopoliumok szelleme még mindig él. A mai gyorséttermek, food truckok és piaci kifőzdék tulajdonképpen mind-mind az ókori rómaiak hagyományait viszik tovább: gyorsan elérhető, meleg ételek, amelyeket az emberek egy falat alatt elfogyaszthatnak, miközben az élet zajlik körülöttük.

Ha legközelebb egy street food fesztiválon falatozunk vagy egy kifőzde pultjánál várakozunk, gondoljunk bele: kétezer évvel ezelőtt a rómaiak ezt már régen megcsinálták.

Videó az ókori Róma gyorséttermeiről: