Így telhettek Lenin utolsó órái a halálos ágyán, rettegtek az orvosai

Az utolsó napok: Lenin egészségi állapota a halála előtt

1924. január 21-én egy csendes, nyomasztó hangulatú szanatóriumi szoba volt Vlagyimir Iljics Lenin, a bolsevik forradalom vezetőjének utolsó pillanatainak helyszíne.

Az egykor energikus és határozott vezér ekkorra már csak árnyéka volt önmagának: betegségei teljesen legyengítették, és élete utolsó éveit a visszavonultság és a tehetetlenség határozta meg. Lenin 1922 májusában kapott először agyvérzést, amelytől részben lebénult, beszédkészsége pedig igen jelentős mértékben leromlott.

Az év végén újabb roham érte, amely tovább rombolta fizikális és szellemi állapotát. A harmadik és végzetes, 1923-ban bekövetkezett agyvérzése után is megpróbált kommunikálni - ekkor már a keze se mozgott, beszéde pedig teljesen érthetetlenné vált. Az ember, aki milliókat öletett meg, évszázadok óta fennálló társadalmi rendszereket rombolt szét, élete végén magányosan, agyilag teljesen leépülve várta a halált.

Az utolsó perceiben a betegágy mellett álló orvosok kétségbeesetten próbálták visszahozni az életbe (vagy legalábbis úgy tettek), de Lenin teste feladta a harcot. Halálakor 53 éves volt, de megviselt, fáradt külseje miatt évtizedekkel idősebbnek tűnt.

Rejtélyek és találgatások: mi okozta Lenin halálát?

Lenin halálának körülményei körül azóta is folyamatosak a találgatások és spekulációk. Az orvosok a boncolás során megállapították, hogy az agyi erei rendkívüli mértékben el voltak meszesedve - ez az állapot rendkívül szokatlan volt egy 53 éves férfinál, különösen olyasvalakinél, aki nem dohányzott, nem volt cukorbeteg, és nem szenvedett magas vérnyomásban.

Néhányan úgy vélik, hogy Lenin örökletes érelmeszesedés áldozata lett, amelyet a forradalom alatti kimerítő stressz súlyosbíthatott. Mások arra gyanakodnak, hogy szifilisz lehetett a halál valódi oka, bár erre a boncolási eredmények nem adtak egyértelmű bizonyítékot.

A szovjet hatalomtechnikai gyakorlatokat ismerve természetesen nem kizárt az sem, hogy Lenin mérgezés áldozata lett - a kommunista elvtársak egymást legalább akkora lelkesedéssel gyilkolták, mint a saját népüket.

A Sztálin és Lenin közötti konfliktus az utolsó években egyre nyilvánvalóbbá vált, különösen Lenin azon leveleinek fényében, amelyekben óva intette párttársait Sztálin növekvő hatalmától - noha közvetlen bizonyíték nincs erre az elméletre, azért valószínűleg nem okozna óriási meglepetést, ha kiderülne, hogy így történt.

[[cikk2]]

Hatalmi harcok Lenin halála után

Az utódlás kérdése már Lenin életében is feszült vitákat generált, halála után pedig elszabadult a pokol a bolsevik vezetők körében. Joszif Sztálin, aki addigra már megszilárdította helyét a pártban, mint főtitkár, a következő években fokozatosan likvidálta riválisait és lett a Szovjetunió első számú vezetője.

Lenin testét halála után bebalzsamozták, és a moszkvai Vörös téren állították ki a számára épített mauzóleumban, ahol a mai napig látogatható, egyfajta groteszk fáraóként, alkoholban ázva - az évek során több botrány is volt, hogy a testet kezelő orvosok tivornyákat rendeztek a tartósításra használt magas tisztaságú etil segítségével, ami lássuk be, nem éppen a tisztelet jele.

A Lenin-mauzóleum Moszkvában: