Utcákat, házakat találtak a víz alatti városban, ámulatba estek a búvárok a látványtól

Gondosan megépített, kövekkel kirakott mediterrán utcácskák, apró ablakos családi házak, színes begóniák, leanderek. Fonott kosarakban cipelt búza és érett olivabogyó, agyag poharakban csillogó vizezett bor, ami enyhíti a forróság miatti szomjúságot és házi oltárok melett imádkozó emberek a hűvös szobákban. Így nézhetett ki Pavlopetri, az ókori Görögország több mint 5000 éves városa, amit ma már csak képzett búvárok láthatnak, ugyanis elnyelte a tenger. 

A Peloponnészoszi-félsziget déli részén található ókori település mindennapjait a munka és a politika éppen úgy áthatotta, mint a szórakozás és az ünnepek. A városban megtalált épületek alapjai négyszögletesek voltak, melyek a jól megtervezett utcák mentén helyezkedtek el. Ez arra utal, hogy a településen strukturált városrendezés volt.

A pavlopetri házak többsége több szobából állt, külön helyiségek lehettek alváshoz, főzéshez és az élelmiszerek tárolására. A régészek szerint a központi terek lehettek a családi élet színterei, ahol vendégeket fogadtak, beszélgettek egymással az emberek, megvitatták a pénzügyeket és a családtagok közös dolgait. 

A közeli földeket valószínűleg olajfa- és gabonatermesztésre használták, az éghajlat kedvezett az olívaolaj és a bor készítésének, ami fontos gazdasági tevékenység lehetett Pavlopetriben. A tenger közelsége miatt a halászat is jelentős szerepet játszhatott az élelmezésben.

Pavlopetri kikötőként szolgált, így biztosan a kereskedelem egyik központja lehetett a félszigeten. Rengeteg csodásan kivitelezett kerámia, színes és kiváló minőségű textília és a távoli területekről vitt nemesfém, élő állat és mezőgazdasági termékek cseréltek itt gazdát.

Elöntötte a víz a virágzó ősi várost

Pavlopetrit valószínűleg nem egy pillanat alatt, hanem több szakaszban öntötte el a víz, amit földrengések és tengerszint emelkedése okozott a kutatók szerint. A legvalószínűbb becslések szerint az időszámításunk előtti második évezred végén a térséget több geológiai változás érte. A régészeti bizonyítékok pedig arra utalnak, hogy  i.e. 1100 körül kezdte átvenni a tenger az uralmat a terület felett, ám addigra már elköltöztek a házakból a lakosok.

Pavlopetri megmaradt, víz alatti világát először 1967-ben fedezte fel Nicholas Flemming brit tengerkutató. A város részletes feltérképezése 1968-ban kezdődött, amikor egy brit régészcsoport – John C. Henderson vezetésével – megkezdte az első alapos tanulmányokat.

A 2009-es év áttörést hozott a kutatásban, amikor a legmoderbenn technológiai eszközökkel dolgozó nemzetközi csapat, speciális búvárokkal karöltve, a Nottinghami Egyetem vezetésével, részletesen feltérképezte a várost. A kutatók egyik ámulatból a másikba estek, ahogy a monitorokon kirajzolódtak az ősi utcák nyomvolnalai, a házak alaprajzait. Ez volt az első alkalom, hogy egy teljes víz alatti ókori várost digitális 3D-modellek segítségével rekonstruáltak. 

A mérsékelt hullámzás és a tenferi üledék hozzájárult ahhoz, hogy Pavlopetri viszonylag jó állapotban maradt fenn.