Egy hatalmas barlangban 18 ezer éves szobrokat találtak a szakértők - lehetséges, hogy titkos kamrákat is rejt

Dél-Olaszország Puglia régiója 1966-ban tett szert népszerűségre, amikor a régészek legalább 18 ezer évre visszatekintő csontfigurákat fedeztek fel a Vénuszok-barlangjában rejtőzve. Most a szakértők úgy hiszik, hogy a barlang újabb régészeti meglepetéseket tartogathat, miután olyan további járatokat - a kútfejű évezredeken át feltáratlan és ismeretlen tereket - észleltek, amelyek eddig rejtve maradtak.

A Digital Applications in Archaeology and Cultural Heritage folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók geofizikai felmérést végeztek a helyszínen az olasz csizma sarkában fekvő Parabita városában. Talajradar (GPR) és elektromos ellenállás-tomográfia (ERT) segítségével olyan anomáliákat azonosítottak, amelyeket üregekként értelmeztek.

Az eredmények meglepőek, és különböző területeken mutatják ki a jártok jelenlétét magának a barlangnak a közvetlen közelében

- írták a szerzők, akik hozzátették:

Az eredmények a barlang egy valószínűsíthetően feltáratlan zónáját mutatják.

A barlang 1966-ban robbant be a régészeti köztudatba, amikor a szakértők bejelentették két figura felfedezését a belsejében. A figurák körülbelül 9 és 5,8 cm hosszúak, és marha- vagy lócsontból faragták ki őket. Mindkettőt a Vénusz-figurák közé sorolják, amelyek egy női alakot ábrázolnak, és valószínűleg a terhességet ünneplik. Hasonlítanak Európa-szerte - köztük az ausztriai híres willendorfi Vénuszhoz - talált más leletekhez. A legalább 18 ezer éves koruk révén az olasz lelet szilárdan a felső paleolitikum (őskőkor) egy gleccsermorszakába illeszkedik.

Ez a felfedezés megerősítette a paleolit kori emberek jelenlétét a helyszínen, és további ásatásokhoz vezetett 1968-ban, amelyek kőeszközöket, díszített csontokat, valamint a neolitikumból és a fémkorból származó maradványokat tártak fel. Egy mintegy 28 ezer évvel ezelőttre datált férfi és nő temetkezésével együtt ezek a leletek azt mutatták, hogy az emberek nagyon hosszú időn keresztül használták a barlangot.

Ironikus módon az ’66-os leletek hírneve közvetve a legújabb felfedezéshez vezetett. A Máltai Egyetem és az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács Örökségtudományi Intézetének csapatai azelőtt végezték el a felméréseket, hogy a helyszínt turisztikai látványossággá alakítanák át. Mielőtt ez a projekt előrehaladhatott volna, a kivitelezőknek meg kellett tudniuk, hogy milyen erős a mészkő a területen.

Ennek kiderítésére a kutatók két kiegészítő technikát használtak. A talajradar, amely némileg a szonárhoz hasonlóan működik, rádióhullám-impulzusokat küld a talajba. Attól függően, hogy a hullámok milyen anyagba - például tömör kőbe vagy üres térbe - ütköznek, különböző mintázatok verődnek vissza a műszerhez. Az elektromos ellenállás-tomográfia hasonló célt szolgál: elektromos áramot küld át a talajon, és méri, hogy az áram milyen könnyen halad át rajta. A két technológia együttes használata segít a kutatóknak az eredmények kölcsönös ellenőrzésében és a téves mérések csökkentésében.

A geofizikai adatok megerősítik, hogy valóban létezik egy sor - eddig ismeretlen - üreg, amelyek összekapcsolódhatnak a fő barlanggal

- írták a szerzők, akik hozzáteszik:

Az így kapott modell biztosítja a szükséges paramétereket - a mélységet és a térfogatot - a régészek általi közvetlen vizsgálatok sorozatának megtervezéséhez.

A régészek eddig nem ástak a földbe, hogy közvetlenül megvizsgálják az anomáliákat, de az ismert barlang körüli különálló területeken található üregek további barlangjáratok lehetnek. Az adatok azonban utalhatnak erősen töredezett kőzetre is, ami a barlang gyenge pontja lenne egy új üreg helyett. Még ez is értékes információ lenne a turisztikai látványosságot tervező csoportok számára.

A következő lépésben a szakértők reményei szerint feltárhatják és felfedezhetik a korábban dokumentálatlan üregeket. Ezek összeköthetik a Vénuszok-barlangját további kamrákkal, és esetleg új bizonyítékokkal szolgálhatnak Dél-Olaszország őskori múltjáról - írja a popularmechanics.com.