Mi a közös az újszülöttek és az Alzheimer-kóros betegek agyában? Több, mint gondolnád

Azt hihetnénk, hogy egy újszülött agya minden tekintetben az ellentéte egy idős emberének, a kutatók azonban olyan érdekes hasonlóságokat fedeznek fel, amelyek többet árulhatnak el az Alzheimer-kór mögött meghúzódó mechanizmusokról. Az élet kezdetén az agy tele van új sejtekkel, kapcsolatokkal és lehetőségekkel: szinapszisok tömege jön létre és pusztul el a metszés (pruning) során. Kisgyermekkorra az agy elkezdi felvenni végső formáját, de plaszticitása révén egész életében alkalmazkodik. Idővel azonban beindul a leépülés, és megnő az olyan betegségek, mint az Alzheimer-kór kialakulásának esélye.

A vérvizsgálatokon alapuló korai felismerés jelenlegi legjobb markere a foszforilált tau 217 (p-tau217), amely az Alzheimer-kórosok agyában kóros csomókat képez. Dr. Fernando Gonzalez Ortiz (Göteborgi Egyetem) kutatócsoportja korábban már kimutatta, hogy magas p-tau217-szint mutatkozik az újszülöttek agyában is.

Egy új tanulmányban 42 egészséges újszülött, 41 idős kontrollcsoportbeli önkéntes és 73 Alzheimer-kóros beteg plazmáját vizsgálták. Ebből kiderült, hogy a tau-fehérje az újszülöttekben minden elérhető epitóp mentén hiperfoszforilálódik. Ez eltér az Alzheimer-kór szekvenciális mintázatától. Emellett a GFAP nevű fehérje is megemelkedett az újszülöttekben (bár felnőtteknél ez gyulladást jelez), míg az amiloid és az NFL szintek alacsonyak maradtak.

A kutatók szerint ez az antagonista pleiotrópia klasszikus példája lehet: egy olyan folyamat, amely fiatal korban rendkívül előnyös, de később kórossá válhat. A p-tau létfontosságú az újszülöttek agyában: támogatja a sejtek szerveződését, az axonok növekedését és a szinapszisok érését. Úgy kell rá tekinteni, mint az axon horgonyára, amely a foszforiláció révén biztosítja a szükséges rugalmasságot.

Az újszülöttekben mért p-tau szintek ráadásul meghaladják az Alzheimer-kórban tipikusan láthatókat. Ha egy csecsemő vérét tévedésből egy standard Alzheimer-teszten futtatnának le, az pozitív eredményt adna - ez pedig rávilágít a vérbiomarkerek használatának korlátaira.

A gyermekkori és az időskori állapotok között ráadásul hatalmas információs űr tátong. Nem tudjuk, hogy az egyén élete során milyen egyéb folyamatok befolyásolhatják a p-tau szintjét amiloid-patológia nélkül. Például traumatikus agysérüléseknél is magas a vér p-tau szintje, ami valószínűleg a véráramba jutásból, és nem új termelődésből adódik.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen pillanatnyi p-tau217 mérésre támaszkodva fennáll a téves besorolás és a felesleges terápia veszélye. A csapat most agyi organoidokkal és állatmodellekkel folytatja a munkát, hogy összehasonlítsák a neurofejlődéshez és a neurodegenerációhoz kapcsolódó tau-t. A vizsgálat bizonyítja, hogy ez a lenyűgöző fehérje képes keretbe foglalni az emberi élettartamot; a legfőbb feladat most a köztes időszak rejtélyeinek feltárása. A tanulmány a Brain Communications folyóiratban jelent meg - írja az IFLScience.