Egy elpusztult elefánt segített megfejteni a jégkorszak egyik rejtélyét, a kutatók különleges felfedezést tettek
A németországi Wilhelma Állatkertben elpusztult elefánt, Molly bordái segítettek a régészeknek rekonstruálni a harmincezer évvel ezelőtti mamutcsont eszközök készítésének folyamatát. A különleges kísérlet során kiderült, hogy az őskori vadászok egészen más technikát és alapanyagot használtak, mint azt a modern tudomány eddig feltételezte.
A fagyos mindennapok nélkülözhetetlen eszközei
A felső paleolitikum Gravetti-kultúrája, amely nagyjából 34-29 ezer évvel ezelőtt virágzott Európában, egy olyan kíméletlen korszak volt, ahol a túlélés zálogát a tökéletesre csiszolt kő- és csonteszközök jelentették. Ebben a jégkorszaki világban a mamut nem csupán hatalmas húsforrást jelentett, hanem egyfajta sétáló barkácsboltként is funkcionált. Az állat tekintélyes méretű bordáiból az ősemberek úgynevezett simítókat faragtak, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a hideg ellen védő állatbőrök megmunkálásához és puhításához. A dél-németországi Hohle Fels és Geißenklösterle barlangokból tucatjával kerültek elő ilyen leletek, ám a pontos előállítási folyamatuk egészen mostanáig homályba veszett a kutatók előtt.
Valaha bekövetkezik még egy jégkorszak? A tudósok válasza mindenkit ledöbbentett
Olvass tovább...
Kudarcba fulladt az első próbálkozás
Amikor a stuttgarti állatkert nőstény elefántja elpusztult, a tudósok ritka lehetőséget kaptak a történelem gyakorlati tesztelésére. A kutatócsoport egy kísérleti workshop keretében próbálta megalkotni az ősi simítók pontos mását az elefánt bordáinak felhasználásával. Kezdetben minden résztvevő úgy próbálta meg függőlegesen kettéhasítani a csontokat, mintha csak tűzifát hasogattak volna. A módszer azonban katasztrofálisan megbukott, a nyomás hatására ugyanis a bordák azonnal megrepedtek. Hamar világossá vált, hogy a masszív csontokat kizárólag vízszintesen, a borda hosszában haladva, rendkívül óvatos lépésekben lehetett sikeresen megmunkálni.
Ritka halakat találtak a Rábában, a következő években olyan változás jöhet, amely az egész élővilágra hatással lehet
Olvass tovább...
Az ősember tökéletesen ismerte az alapanyagot
A kísérlet a szerszámhasználat terén is váratlan eredményeket hozott. A kőből pattintott vésők szinte azonnal apró szilánkokra törtek a kemény felületen, míg a szarvascsontból készült eszközök rugalmasságuknak köszönhetően tökéletesen hatoltak a szivacsos csontállományba. A kutatók dolgát tovább nehezítette, hogy az idős elefánt csontja elöregedett faként viselkedett, a benne lévő zsír pedig tapadós, fehér masszává állt össze. Ebből a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a jégkorszaki emberek rendkívül friss csontokkal dolgoztak, és célzottan a fiatal, még növésben lévő mamutok bordáit keresték, hogy az állat leölése után azonnal, még rugalmas állapotban formálhassák meg belőlük az eszközeiket.
(via)
