Áttörés az Antarktisz felett: olyan dolog történt az ózonlyukkal, amire évtizedek óta nem volt példa

A 2025-ös antarktiszi ózonlyuk az egyik legkisebb volt az elmúlt évtizedekben, és ez egy olyan összehangolt globális erőfeszítésnek köszönhető, amilyenre korábban és azóta sem volt példa. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) új jelentése szerint az Antarktisz feletti ózonrétegen tátongó lyuk mérete egymást követő második éve jelentősen az 1990–2010 közötti átlag alatt marad.

Az ózonréteg a Föld sztratoszférájának a felszín felett 15 és 30 kilométer között elhelyezkedő, ózonban gazdag tartománya. Ez a vékony gázréteg láthatatlan pajzsként működik, amely segít elnyelni a Napból érkező káros ultraibolya (UV) sugárzást. Az 1970-es és '80-as években a tudósok felfedezték, hogy az Antarktisz feletti ózonrétegben lyuk keletkezett. A lyuk az évszakok ritmusát követve hullámokban növekszik és zsugorodik: szeptember közepe és október eleje között éri el legnagyobb kiterjedését, majd november végén vagy december elején ismét bezáródik.

Kiderült, hogy a réteget a klór-fluor-szénhidrogének (CFC-gázok) károsítják - olyan szintetikus gázok, amelyeket egykor széles körben használtak aeroszolos spray-kben, oldószerekben és hűtőközegekben. A sztratoszférába feljutva a CFC-gázokból klóratomok szabadulnak fel, amelyek katalizálják az ózonmolekulák lebomlását, így „lyukat” hozva létre a rétegben.

Az egység egy ritka, ám annál örömtelibb pillanatában a világ összefogott a probléma megoldása érdekében. 1987-ben, mindössze két évvel az ózonlyuk felfedezéséről szóló tanulmány megjelenése után, 197 ország és az Európai Unió aláírta a Montreali Jegyzőkönyvet, amely a CFC-gázok fokozatos kivezetését irányozta elő.

A megállapodás még olyan óvintézkedéseket is tartalmazott, amelyek lehetővé tették a rugalmasságot, így a még fel sem talált, ózonréteget lebontó vegyi anyagok betiltását is. A legfrissebb jelentés egy újabb pozitív jelzés arra, hogy az ózonlyuk jó úton halad a regenerálódás felé. A WMO a 2025-ös antarktiszi ózonlyukat a negyedik vagy ötödik legkisebbként rangsorolta azóta, hogy 1992-ben először megfigyelték az ismétlődő zsugorodás jeleit. Ez egyúttal a második egymást követő év, amikor a lyuk mélysége és kiterjedése lényegesen elmaradt az 1990–2010 közötti átlagtól.

Ez egy környezetvédelmi sikertörténet. 2000 óta az ózonréteg regenerálódik, és néhány évtizeden belül a teljes felépülésére számíthatunk

- nyilatkozta Celeste Saulo, a WMO főtitkára.

Ez egybecseng azzal, amit Professor John Pyle, vezető atmosphericus kémikus és a Légkörtudományi Központ korábbi igazgatóhelyettese - aki kulcsszerepet játszott a Montreali Jegyzőkönyvben - mondott az IFLScience-nek, amikor az ózonlyuk felfedezésének 40. évfordulója alkalmából nyilatkozott:

Azt gondolom, hogy a század második felére reális a teljes felépülés

- fejtette ki a szakember, majd hozzátette:

A regenerálódás lassú folyamat. Azért lassú, mert e gázok némelyikének az élettartama igen hosszú, és az évközi ingadozások miatt nehéz kimutatni a javulást. De mindent egybevetve úgy gondolom, hogy ez egy sikertörténet.