Hihetetlen tárgyakat találtak egy 1500 éves gyermeksírban a perui piramisok között

A temetkezést az észak-perui Trujillo közelében fekvő Huacas de Moche régészeti komplexumban tárták fel. A területet két monumentális vályogépítmény, a Huaca del Sol és a Huaca de la Luna uralja. Ezeket gyakran piramisként említik, de valójában egymásra épített, lépcsőzetes platformokból álló templomok voltak. A régészek szerint a gyermek körülbelül másfél éves lehetett a halálakor. Maradványait fekvő helyzetben találták meg, fejét dél, lábait észak felé tájolták. Jermi Mejía López régész szerint ez az elrendezés megfelel a moche kultúrából ismert temetkezési mintáknak.

A sírban két sípot, egy csörgőt és egy formázott kerámiaedényt helyeztek el. A hangkeltésre alkalmas tárgyak miatt kézenfekvőnek tűnhet, hogy játékokról van szó, ám erre jelenleg nincs bizonyíték. Ugyanilyen valószínű, hogy rituális kellékek vagy kifejezetten a temetéshez készített felajánlások voltak.

A tárgyak pontos jelentését további vizsgálatokkal próbálják meghatározni. Elhelyezésük arra utal, hogy tudatosan összeállított sírmellékletként kerültek a gyermek mellé.

A sírt nem az egyik monumentális templom belsejében találták meg

A feltárás helyszíne a 61-es építészeti egység, amely a két hatalmas vályogépítmény között elterülő egykori város déli részéhez tartozott.

A kutatók kisebb emelvényeket, válaszfalakat és háztartási kerámiaedényeket is dokumentáltak a környéken. Ezek alapján a területet lakó- és munkatérként használhatták. A gyermeksír azért különösen értékes, mert nem az uralkodókról vagy a templomi szertartásokról, hanem az ott élő emberek mindennapjairól és halottkultuszáról árulkodik. Carlos Rengifo, a Huacas de Moche Régészeti Projekt vezetője szerint az ásatások egyik célja annak feltárása, hogyan élt az a népesség, amely az ünnepélyes központokat körülvevő városrészeket lakta.

A moche civilizáció hatalmas vályogtemplomokat emelt Peruban

A moche kultúra Peru északi partvidékén virágzott nagyjából az időszámításunk szerinti első és nyolcadik század között. Lakói fejlett kerámiaművességükről, fémmegmunkálásukról és monumentális vályogépületeikről váltak ismertté. A Huaca de la Luna elsősorban vallási és szertartási központként működött, falain több helyen színes domborművek maradtak fenn. A közeli Huaca del Sol a Kolumbusz előtti Amerika egyik legnagyobb vályogépítménye. A két templom között utcákkal, műhelyekkel, lakóházakkal és csatornákkal tagolt város húzódott.

Az ásatások mélyebb rétegekben folytatódnak, hogy a régészek rekonstruálhassák az épületek változásait és a terület korábbi használatát. A jelenleg feltárt részeket később tiszta homokkal fedik vissza, így védik meg őket az időjárástól és az El Niño következtében kialakuló heves esőzésektől.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: