Kék fénnyel világító pókot és tucatnyi ismeretlen fajt találtak egy eldugott afrikai fennsíkon

A tudományos expedíciók világa sokak számára talán csak a klasszikus kalandregények lapjairól ismerős, a valóságban azonban a biológiai felfedezések egyik legizgalmasabb aranykorát éljük.

A The Wilderness Project nevű szervezet kutatói egy nagyszabású biodiverzitási felmérés (Cassai Life Atlas) keretében vették górcső alá Angola egyik legeldugottabb szegletét, a Lisima-fennsíkot.

Az eredmények minden várakozást felülmúltak: a szakemberek több mint 70, a tudomány számára eddig teljesen ismeretlen állat- és növényfajt azonosítottak a kevéssé kutatott régióban.

Rob Taylor, az expedíció vezetője és természetvédelmi ökológus elmondta, hogy egy ilyen változatos, specialistákból álló csapattal a terepen dolgozni egyszerre volt hatalmas kiváltság és leírhatatlan szakmai izgalom.

A Lisima-fennsík bizarr élőlényei

A dokumentált élőlények listája egészen elképesztő evolúciós alkalmazkodásokról tanúskodik. A felfedezések egyik legnagyobb sztárja kétségkívül egy eddig leíratlan koszorús rákpókfaj (Smodicinus sp. nov.), amely különleges tulajdonsággal bír: ultraibolya fény alatt élénk kék színben fluoreszkál.

Emellett találtak egy olyan új keresztespókfajt is (Paraplectana sp. nov.), amely mesterien katicabogárnak álcázza magát, így jelezve a ragadozóknak, hogy nem lenne belőle jó falat.

A rovarvilág kutatói sem maradtak trófea nélkül: több mint 100 szitakötőfajt rögzítettek, amelyek közül 34-et még sosem láttak a régióban, 8 pedig teljesen új a tudomány számára, valamint három új szöcskefajt, köztük egy bizarr külsejű páncélos tücsköt (Enyaliopsis sp. nov.) is találtak.

A lepkék és molyok csoportjában még látványosabbak az arányok: a több mint 1000 dokumentált egyed közül a molyfajok mintegy 6 százaléka, körülbelül 60 faj bizonyult vadonatújnak.

A háború utáni újjáéledés

A Lisima-fennsík nemcsak a különleges pókok, hüllők és kétéltűek miatt bír felbecsülhetetlen értékkel. Az itteni forrásvidékek és mocsarak táplálják Afrika legfontosabb folyórendszereit, köztük az Okavangót, a Zambézit, a Kongót és a Cuanzát.

Ez a vízgyűjtő terület így közvetve több ezer kilométerrel odébb is biztosítja a biológiai sokszínűséget és a helyi közösségek megélhetését.

Angola hosszú éveken át tartó politikai bizonytalansága, a polgárháborús időszak és a hátrahagyott taposóaknák miatt a régió évtizedekig teljesen megközelíthetetlen volt a nemzetközi tudomány számára.

A területek aknamentesítése és az utak megnyitása után azonban végre lehetőség nyílik a megóvásukra. A szervezet célja, hogy a kutatási adatok segítségével 2030-ig mintegy 1,2 millió négyzetkilométeres területet helyezzenek természetvédelmi oltalom alá, megőrizve Angola egyedülálló természeti örökségét a jövő generációi számára.

Videó a felfedezésekről:

_{forrás: iFLScience}